Ami még csütörtök este is csak kardcsörtetésnek tűnt, péntek délben valósággá vált: egymásnak esett Orbán Viktor és Simicska Lajos, egykori szoba- és harcostársak, a két ember, akiknél senki sem felelősebb azért, hogy Magyarországon 2015 elején demokrácia és szabad verseny már csak nyomokban található.

Ennek fényében legyen világos: aki ebben a ki tudja, meddig tartó háborúban bármelyik oldalra áll, bármelyik félnek szurkol, az maga is szerepet vállal a magyar közjó további pusztításában.

 

Viszonylag ritkán szokta egy ország egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb embere a sajtóban “geci”-nek nevezni ugyanennek az országnak a miniszterelnökét. Pláne úgy, hogy ez a két ember közös, két évtizedes munkájával sikerült felépíteni a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, a világ egyetlen olyan kleptokráciáját, amelynek van szerencséje az EU részeként gyakorlatilag azon élősködni.

A bűnözésre épülő, vagy legalábbis anélkül működésképtelen rendszerek jellegzetessége, hogy a folyamatos helyezkedés és marakodás időről-időre egészen primitív módon szabadul el. Magyarországon 2015 február 6-ig a az oligarchikus politikai elit a nyilvánosságtól távol tudta szétosztani a tortát és a koncokat, a médiabirodalmakat, a gázszerződéseket, közbeszerzéseket, EU-pályázatokat és persze a politikai pozíciókat. Most ez a helyzet megváltozott, bár a véres leszámolásokat valószínűleg meg fogjuk úszni.

Bérgyilkosok felbérléséhez, autók felrobbantásához ha másra nem, legalább egy kis bátorságra szükség van, ebben a háborúban pedig ilyesminek nem látni még nyomait sem. Az egészet elindító lemondási hullám is szép példája ennek. A Simicska pénzéből eddig főállásban hazudozó, revolverező szerkesztők hirtelen úgy érezték, hogy mostantól érdemesebb a másik oldal parancsait teljesíteni, és közösen elhagyták a süllyedő hajót.

A folytatás a 444.hu-n olvasható el.