Kit érdekel a drága óra, a gyereknek vett lakás, ha a hatalomba kerülés előtt vette? De ez? Hogy életében nem dolgozott a versenyszférában, már az angol kiejtése is piacképtelen, de kormányra, önkormányzatba kerülve egyszerre meggazdagszik?

"Ön szerint abszurd, hogy mint politikus elmegyek Új-Zélandra egy magyar közösséghez?" (Kósa Lajos az Indexnek)

"Ha valakinek azt mondják, rohadj meg, az az én életemben konfliktusnak számít." (Lilu, VV7)

Az áttörés néhány hete hivatalosan is megtörtént, a gyorsnaszád egyértelműen léket kapott. A kitiltásgate, az adóhivatal morális megrendülése elérte, amit tucatnyi tényfeltáró cikk nem: fókuszba került az állami szintű korrupció, tömegek kezdték felfogni, milyen típusú kormányzás is intézményesült itten. És a legszebb, hogy már régen nem csak az utcákon hetek óta tüntető, "Orbán takarodj!"-ot kiabáló tömegekről van szó, az események elérték, majd ünnepélyes keretek között átlépték a kormányzati és Fidesz-közeli véleményformálók ingerküszöbét is.

Parlamentbe, kormányba, egyéb magas közfunkcióba került, tehát általunk fizetett és meghatározott közcéllal útnak indított polgártársaink látványos vagyonosodásával azonban néhány embernek nem az a gondja, hogy vagyonosodás, hanem hogy látványos. Miközben észre sem veszik, hogy az "urizálás" (© Pokorni Zoltán) egy dolog, a másik viszont az, hogy eközben komolynak szánt intézkedések, tervek egész sorával sértenek meg és közösítenek ki egyre többeket a nemzetből, a középosztálytól (oktatási rendszer lebutítása, magánnyugdíj, bolti zárvatartás) a fiatal generációkon át a mélyszegénységben élőkig (szociális segély megvonása, hajléktalanság kriminalizálása).

A kormány azt üzeni nekünk, hogy rohadjunk meg. Ez a mi életünkben konfliktusnak számít.

A teljes írás a hvg.hu-n olvasható.