Orbán tehát eldöntötte, mi pedig kénytelenek vagyunk elfogadni - és kifizetni. Márpedig ez a valódi kérdés: hagyjuk-e, hogy Orbán Viktor egyszemélyben döntsön mindenben. Ha nem, akkor arról április 6-án (nép)szavazhatunk.

A mindenkori köztársasági elnök esküjével az alkotmányos rendelkezések betartására vállal kötelezettséget, ezt tekinti kizárólagos mércének - írja Áder. Az alaptörvény rendelkezéseinek betartásától pedig őt nem rettentik el "sem petíciók, sem utcai demonstrációk, sem zsarolás, sem a nemzeti zászlónk túszul ejtése" - ahogy döntésének indoklásában fogalmaz. Az ellenzéknek és a bővítés ellen demonstráló lakosságnak tehát nem osztottak lapot ebben a játszmában.

Józan ésszel felmérhető, hogy erről az ügyről népszavazást tartani nagyságrendileg olyan lenne, mintha szavazással próbálnám meggyőzni az orvosomat, hogy szerintem nincs szükség a vakbélműtétre - lehet, hogy tényleg nincs, de nem vagyok orvos, nem értek hozzá. A paksi atomerőmű bővítése ugyanis szakmai kérdés. Az általános tájékozatlanságot jól jelezte, hogy még az azt megszavazó képviselők sem tudták felmérni a paktum jelentőségét, hatásait. Sőt a szerződés egyik bizottsági vitájában az is kiderült, hogy az illetékes energetikai államtitkár, Kovács Pál a magfúzió és a maghasadás közti különbséggel sincs tisztában, ami ebben a pozícióban már-már schmittpáli magasság.

Az írás a népszava.hu-n folytatódik.