Orbán Viktor például egy romkocsma homályában eltörölte a felvételi keretszámokat, most meg arról szólnak a hírek, hogy akár hallgatói szerződést sem kell aláírniuk azoknak, akik tandíj nélkül járnak majd egyetemre.

Más kérdés, hogy ezek az engedmények kizárólag azok megnyugtatására alkalmasak, akiket e pillanatban nem érint közvetlenül a felsőoktatási mizéria. Mert a többiek persze pontosan tudják, hogy ha nem keretszámnak hívják a korlátozást, hanem irreálisan magas ponthatárnak, attól még saját zsebből tanul majd, aki a kormány tiltólistáján szereplő szakokra vágyik. Az meg tán szorongással tölti el, hogy mégis, mekkora apparátust, miféle szervezetet óhajt létrehozni Orbán állama, amely majd tízezerszám követi a diplomás magyar polgárokat? Lesi, hány évet dolgoztak itthon, mióta élnek külföldön, és tervezik-e a hazajövetelt, akik abban a kegyben részesültek, hogy nem önköltségen tanulhattak a felsőoktatásban. Mert ha szerződés nem is lesz, itthoni munkakötelezettség igen – a rendszer marad.

És akkor most idézzük azokat a pontokat, amelyekben nem sikerült eredményt elérni? A köz- és felsőoktatás átfogó reformját, a hátrányos helyzetű fiatalok továbbtanulásának biztosítását, az egyetemek megfelelő finanszírozását?

A teljes írást a nol.hu-n olvashatják el.