MALÉV II: Pártdroidok és klónjaik háborúja
Ahogy a tegnapi írásom tanulságaként röviden megállapítható, a Malév helyzete lényegében évek óta, de különösen a 2009-2010-es válságkezelés alatt folyamatosan összeomlással fenyegetett - írja Oszkó Péter a MALÉV-ról szóló írássorozatának második részében a HVG.hu-n.

Világossá vált, hogy a minket megelőző kormány is csupán átmeneti politikai szívességek eredményeként tudta elérni, hogy szűkös pénzeket kisajtoljon az orosz fejlesztési bankból, miközben már akkoriban is előfordult, hogy a Malév olykor nem tudott béreket fizetni, vagy túléléshez csak leányvállalatainak megvásárlására hazai költségvetési pénzből biztosított előleg segítette. Miután azonban esély sem mutatkozott arra, hogy a légitársaság belátható időn belül önfinanszírozóvá váljon, s a válság kellős közepén sem a magyar állam, sem az orosz tulajdonos nem járt sikerrel külső befektetői források felkutatásában, stratégiai döntést kellett hozni további sorsáról. S ahogy tegnap ugyancsak leírtam, lényegében arról kellett határozni, hogy szabad-e magára hagyni a társaságot, ami értelemszerűen a gyors és visszafordíthatatlan összeomlásához vezetett volna, vagy van-e kellő indok esélyt adni a megmentésére. Ehhez pedig mérlegelni kellett, hogy van-e olyan forgatókönyv, amelyben állami kontroll alatt a Malév fenntartható pályára állítható és elkerülhető, hogy további folyamatos külső segítségre szoruljon, illetve van-e olyan közös politikai akarat, nem csak az akkori, hanem a későbbi kormányzó erők részéről, ami biztosíthatja ennek a következetes megvalósítását is.

 

A magam részéről mindig is szakmai feladatnak tekintettem a miniszteri munkát, melyhez örömmel vettem bármely politikai oldal együttműködését, de a végrehajtott intézkedések jelentős többségéhez természetesen elegendő volt a szocialisták, illetve a liberálisok egy részének a támogatását megnyerni. Ezzel együtt a hosszú évekre tervezett átalakítások, több éves működést érintő elképzelések megvalósításához logikusan meg kellett próbálni megszerezni az akkori ellenzék konszenzusát is, egyébként belevágni sem lett volna érdemes. Már csak ezért is kezdeményeztem számos témában rendszeres egyeztetést és együttműködést az akkor ellenzéki Fidesszel. Ezek az egyeztetések elsősorban a BKV, a MÁV, a Malév helyzetének rendezését, illetve a MOL orosz kézben tartott részesedéseinek kezelését érintették. Általános tanulságként utólag elmondható, hogy kevés sikert hoztak a kezdeményezéseim azokban a témákban, melyek a pártközeli gazdasági hatalmasságok érdekköreit érintették, sőt, ezeken a területeken nem csak érdemi együttműködés nem alakult ki, de az ellenzéki megnyilvánulások olykor még direkt akadályozták is a kormányzati munkát.

 

Ezzel szemben a Malév helyzetének rendezése és az állami tulajdon visszavétele ügyében olyan aktív konzultáció zajlott, hogy külső szemlélőket akár komolyan meg is lephetett volna. Ahogy jeleztem, amikor döntenünk kellett a visszaállamosítás szándékáról, fel kellett mérnünk, hogy a későbbiekre nézve lenne-e bármi értelme, ezért már 2009 őszén áttekintettük, lenne-e esély a Malév helyzetének rendezésére, illetve, hogy a Fidesz egy kormányváltás után mennyire támogatná a Malév megmentését.

 

A Fideszes szakpolitikusokkal, elsősorban Varga Mihállyal már 2009 őszén egyeztetések kezdődtek és azok egészen a visszaállamosításig, sőt valamivel utána is fennmaradtak. Ennek során a háttérben gyakorta megerősítették, hogy messzemenően támogatják a visszaállamosítást, sőt még a Malév későbbi átalakításával, akár egy kontrollált csődeljárással és új légitársaság indításával kapcsolatos elképzeléseket is.

A teljes cikket a HVG.hu-n olvashatja el.

 

idézet

Botka László

Óriási a tét, 2018-ban le kell váltanunk a kormányt, mert ez az utolsó esélyünk, hogy szabadon választassunk.
Előző
Következő
Önnek is van véleménye? Gyorskomment!
0
 
 

Hátralévő karakterek száma:
Válaszoljon a kérdésre: *
0    +    5    =    


Megjegyzés: A *-gal jelölt mezők kitöltése kötelező.