Kövér és a tahóság ára
„A parlamenti demokrácia része a bekiabálás” – ezt a jogos érvet kiabálta be néhány éve – még ellenzékiként – a fideszes Babák Mihály a parlamentben, ezzel igazolva korábbi, nem éppen halk véleménynyilvánításait. Babák Mihálynak igaza van.
Kövér és a tahóság ára

A brit törvényhozásban – hogy csak az európai kultúrkörben leginkább irigyelt parlamentarizmust hozzuk fel – ennél jóval hangosabbak és keményebbek egymással szemben a képviselők, az ukrajnai pofozkodásokat nézve pedig még diszkrét úriembereknek tűnnek saját országgyűlési delegáltjaink.

 

Arról lehet és talán kell is vitát nyitni, hogy szabad-e bazárt, a mind szélesebb médiafelületért menő performance-cirkuszporondot csinálni az Országgyűlésből; valószínűleg nem. Feltéve, ha a törvényhozás, a demokratikus népképviselet megfelelően működik: minden delegált meghallgattatik, érveit megfontolják, beadványai nem olvasatlan fiókdolgozatok.

 

Azzal, hogy Kövér László a kormánypártiak voksasszisztenciájával az utóbbi időben – olykor tetemes – pénzbírságokat szabott ki a (szerinte) renitens képviselőkre, tulajdonképpen nem is lenne baj. Az, hogy mindenkinek tisztelnie kell a T. Házat, és annak megsértése esetén retorziót kell alkalmazni, az elvek szintjén rendben van. Persze eleve kínos, hogy egyáltalán felmerül: a megválasztott képviselők méltatlanul viselkedhetnek a törvényhozásban; de tetszettünk volna olyanokat megválasztani, akik tudnak viselkedni.

 

Az írás a nol.hu-n folytatódik.

 

idézet

Botka László

Óriási a tét, 2018-ban le kell váltanunk a kormányt, mert ez az utolsó esélyünk, hogy szabadon választassunk.
Előző
Következő
Önnek is van véleménye? Gyorskomment!
0
 
 

Hátralévő karakterek száma:
Válaszoljon a kérdésre: *
4    *    2    =    


Megjegyzés: A *-gal jelölt mezők kitöltése kötelező.