IMF: Igen, Matolcsy Felfogta!
 
A gazdaságpolitikai szabadságharc rengeteg áldozatot követelt és csúfosan megbukott. Paradox módon éppen ennek lehet pozitív hatása a magyar gazdasági-politikai életre. A baloldali.hu álláspontja.
IMF: Igen, Matolcsy Felfogta!

„Sosem merült fel a szakítás gondolata az IMF-fel”-mondta péntek reggel Kósa Lajos debreceni polgármester. Szűk öt hónapja Matolcsy Györgyben ezt így fogalmazta meg: „Magyarország pénzügyi függetlenségi, gazdasági szabadságharcot folytat, amelynek első lépése az IMF kipaterolása volt.” Az egymásnak - akár néhány napos távlatban – ellentmondó nyilatkozatokkal Dunát lehetne rekeszteni, ezt meg is teszik különböző médiumok. Annál a megállapításnál azonban, miszerint „a kormány hazudott”, sokkal érdekesebb gazdasági és politikai következményei is vannak a tegnap bejelentett döntésnek. Az ugyanis eddig is világos volt, hogy a teljesen nyilvánvaló megszorításokat (az áfa-emeléstől a gázolajig, a fizetős bölcsödéktől a munkanélküli segélyek megnyirbálásáig) letagadó kormány nem mond igazat.

 

Az IMF-fel való kapcsolat újramelegítése azonban kétségkívül gazdaságpolitikai fordulópontot jelent Magyarország életében. Szögezzük le: igaza van mindenkinek, aki azt mondja, egy ország akkor jár jól, ha a piacról tudja finanszírozni magát – kivéve, ha ezért akkora kamatfelárat kell fizetni, ami semmilyen időtávon nem éri meg, és jelenleg pontosan ez a helyzet. A piacról minimum 6%-os, az IMF-től 3,2%-os kamaton kaphatunk hitelt, és ahhoz nem kell közgazdásznak lenni, hogy érezzük a különbséget. Ez azonban nem annyira új információ, mint amennyire Kósa Lajos vagy Orbán Viktor szeretnék elhitetni. Legalább fél éve tudjuk, hogy így van. Ezzel szemben Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter még három napja is arról beszélt, hogy a magyar kormánypolitikát az „IMF-fel szemben kell hangolni”, ami persze önmagában is nehezen értelmezhető.

 

Az elmúlt másfél évben a kormány által bőszen emlegetett gazdasági szabadságharc azonban nem csak retorikai szinten nyilvánult meg. Ez a nagyobb probléma. Az Orbán-Matolcsy párosnak ugyanis úgy sikerült rontania Magyarország - a költségvetési hiányon kívül – lényegében össze makrogazdasági adatán, hogy közben intézkedéseik nem a fenntarthatóság, hanem a rövid távú fizetésképtelenség felé vitték az országot. Lassul a gazdasági növekedés, sokan recessziót és gyorsuló inflációt várnak jövőre, egészen a tegnapi bejelentésig árfolyamcsúcsokat döngetett az euró a forinttal szemben, ráadásul minden kormányzati kommunikációval ellentétben az államadósság is növekedett. A Nemzetgazdasági Minisztérium által jelzett csökkenés csak a meglehetősen kreatív – szókimondóbbaknak: álságos – számolási módszerek következménye, az NGM ugyanis 2010-es árfolyamon méri a jelenlegi adósságmennyiséget, ami már csak azért sem releváns adat, mert jelenleg 2011-et írunk, annak is a végét.

 

A makrogazdasági adatok javulása, a foglalkoztatás felpörgetése vagy egy igazságosabb társadalmi berendezkedés megteremtése legalább a kormány kommunikációjában indokolhatta volna, hogy a Fidesz lényegében másfél év alatt felszámolta a demokrácia intézményrendszerének jelentős részét és a jogbiztonságot Magyarországon. Azonban a két-egykulcsos adó igazságtalanabb jövedelem-elosztást,  a magánnyugdíj-pénztári befizetések államosítása a tulajdonhoz való jog csorbítását hozta, növekedést és fejlődést a lehető legkevésbé sem. A tegnapi, IMF-hez való visszatérés lóhalálban való bejelentése pontosan ennek beismerését jelenti. A küzdelem szemben rengeteg áldozatot követelt, de legalább értelmetlenül bukott el.

 

Paradox módon éppen ennek lehet pozitív hatása Magyarország gazdasági-politikai életére nézve – persze csak az elmúlt másfél évhez képest. Egyrészt egy újabb IMF-hitelmegállapodás hosszú távon is finanszírozhatóvá teszi az országot, elkerülhetővé válik az államcsőd, tehát aki most indulna konzervekért a közértbe, annak ideje visszafordulnia. A másik következmény legalább ilyen fontos, de elsősorban politikai jellegű: végleg leomlott ugyanis az Orbán-kormány szakértői mítosza, tehát az az elképzelés, hogy lehet, hogy Orbánék arrongásak, nem tisztelik a demokráciát, de értenek a gazdasági kormányzáshoz.

 

Pedig a Fidesznek legalább négy, de inkább nyolc éve volt felkészülni a kormányzásra. Ezalatt bőven lett volna idejük A-, B- és C-terveket is gyártani, ha a nagy kiugrás nem történik meg. Legkésőbb 2011 nyarára, a 0%-os negyedéves GDP-növekedési adat nyilvánosságra kerülését követően világos lett, hogy az Orbán által ígért „kisebbfajta csoda” úgy elmaradt, mint 1944-ben az olimpia. A Fidesznek pedig nem volt B-terve, kizárólag a gyűlölt ellenség, az IMF által kínál vészfék. Ha van bármiféle előnye az elmúlt másfél év szabadságharcos retorikájának, éppen az, hogy a Fidesz saját gazdaságpolitikai játszmáinak tétjét növelte, így a bukás is nagyobbat szól. Ha valaki lassú növekedést hirdet, sosem bukhat akkorát, mintha forradalmat, csodát és kolbászból kerítést. A Fidesz pedig az utóbbit ígérte.

 

idézet

Botka László

Óriási a tét, 2018-ban le kell váltanunk a kormányt, mert ez az utolsó esélyünk, hogy szabadon választassunk.
Előző
Következő
Önnek is van véleménye? Gyorskomment!
0
 
 

Hátralévő karakterek száma:
Válaszoljon a kérdésre: *
2    *    2    =    


Megjegyzés: A *-gal jelölt mezők kitöltése kötelező.