Gyerekünk lelkét akarja a Nemzeti Együttműködés
"Ami tehát ma még az iskolától távol tartandó pártpolitika, az holnap az Alaptörvény és annak értelmezése. Így a pártpolitika az alaptörvényi értékek köntösébe bújva válhat az iskolai nevelés-oktatás kötelező részévé." - írja a Somody-Vissy szerzőpáros a hvg.hu-n.

"Gyermeke, miután a rendszerváltásról szóló rendhagyó történelemórán meghallgatta az Országgyűlés elnökét, hazafelé indulva elolvassa az iskola bejáratánál kifüggesztett nemzeti együttműködési nyilatkozatot. Mielőtt kilépne, táskájából, az államtitkár asszonytól kapott Nemzeti Hitvallás mellől előveszi pénztárcáját, hogy zsebpénzéből százast dobjon egy perselybe a csíksomlyói gyerekek népviseletére." - vázolja az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet szerzőpárosa az elsőre meglehetősen abszurdnak hangzó helyzetet, amelynek viszont bizonyos valóságalapja is lehet.

 

Minazonáltal tisztázzák is a helyes politikai nevelésről alkotott képüket:

 

"Általános igény, hogy az állami, az iskolai és a pedagógusi döntések legyenek politikailag semlegesek. Hiszen a politikának az iskolában nincs semmi keresnivalója. Ez az igény azonban csak annyiban jogos, hogy az oktatás a rivális politikai programok tekintetében legyen semleges. A nevelés és oktatás állami szabályozása alkotmányosan egyébként politikailag meghatározott. A törvényi kereteknek a politikai közösséget összekötő értékeken kell alapulniuk; ezeket az alkotmányos értékeket pedig nemcsak az oktatásról szóló jogszabályoknak kell közvetíteniük, hanem a pedagógusoknak is kötelességük átadni a gyerekeknek. Az iskolának elkötelezettnek kell lennie közös politikai értékeink mellett. A pedagógus például nem hagyhatja szó nélkül a gyerek száját elhagyó cigányozást, világossá kell tennie és állást kell foglalni arról, hogy az ilyen megnyilvánulás alkotmányos értékeinkkel, az egyenlő emberi méltóság eszméjével összeegyeztethetetlen és elfogadhatatlan.

 

Az iskolának emellett egyik elsődleges feladata a demokráciára nevelés. Felelős azért, hogy olyan polgárokat neveljen, akik képesek eligazodni a politikai viszonyokban, képesek megalapozott egyéni véleményeket kialakítani és ütköztetni, és ezáltal módjuk lesz arra, hogy tudatosan és felelősen vegyenek majd részt a demokratikus közéletben. Ahogyan a történelem-, irodalom- vagy földrajzóráról nem lehet kitiltani a közélet eseményeinek – a tananyaghoz kapcsolódó – megtárgyalását, ennek helye kell legyen a szünetekben vagy épp az osztálykiránduláson is." - teszi az általa megfelelőnek vélt helyére a szerzőpáros.

 

Mindezek fényében a következőképp tűnnek az aktualitások:

 

"Az iskola sajátos világ, részben kényszerű közösség, amelyet kölcsönös függőségi viszonyok jellemeznek. A pedagógusok közalkalmazotti, a tanulók és szüleik tanulói jogviszonyukat nem váltogathatják szabadon. A tanár függ a munkáltatói jogokat gyakorló igazgatótól, a diák és a szülő az osztályzatot adó tanártól. Éppen e kiszolgáltottságok miatt a pártpolitika tilalma nemcsak azt jelenti, hogy az állam vagy az iskola nem kötelezheti az oktatási szereplőket pártpolitikai tevékenységre vagy állásfoglalásra. Ezeket lehetőségként sem kínálhatja számukra, a gyermek és szülője ugyanis ilyenkor sincs abban a helyzetben, hogy szabadon döntsön. Bármilyen reakció is kövesse a pártpolitikai megnyilvánulást: a gyermek és a szülő akár támogatólag, akár ellenzőleg reagál, akár nem reagál, abból legalábbis következtetni lehet pártpolitikai nézeteikre. Ez egy olyan közösségben történik, ahova másnap is vissza kell menniük, és ahol a pedagógusok a későbbiekben már ennek ismeretében hoznak nap mint nap a gyermeket érintő döntéseket.

 

A világnézeti elköteleződés és a pártpolitika tehát tilos; az alkotmányos értékek közvetítése viszont az iskola kötelező feladata. Akkor hát mi a baj azzal, hogy a házelnök rendhagyó történelemórát tartott a rendszerváltásról? Azzal, hogy a diákokkal megismertetik az ország Alaptörvényének bevezető gondolatait? Vagy éppen azzal, hogy Isten nevében az erdélyi árva gyermekek megsegítésére kérik a tanulókat? Ezek nem közös politikai értékeink?

 

Jövőre ezek már a nemzet hivatalos értékei lesznek. Az ország új Alaptörvénye által válnak azzá, amely a világnézeti semlegesség talajáról elmozduló értékrendszerbe ágyazva deklarálja őket. Az Alaptörvény elköteleződik egy ideológia, sőt, egy – az Alaptörvényt egyedül megalkotó pártszövetség által képviselt – pártpolitikai nézetrendszer mellett. Ami tehát ma még az iskolától távol tartandó pártpolitika, az holnap az Alaptörvény és annak értelmezése. Így a pártpolitika az alaptörvényi értékek köntösébe bújva válhat az iskolai nevelés-oktatás kötelező részévé." - írja Somody Bernadette és Vissy Beatrix.

 

A teljes írást a hvg.hu-n olvashatja el.

 

idézet

Botka László

Óriási a tét, 2018-ban le kell váltanunk a kormányt, mert ez az utolsó esélyünk, hogy szabadon választassunk.
Előző
Következő
Önnek is van véleménye? Gyorskomment!
0
 
 

Hátralévő karakterek száma:
Válaszoljon a kérdésre: *
3    +    4    =    


Megjegyzés: A *-gal jelölt mezők kitöltése kötelező.