Ez volt 2011
 
Ha megpróbálunk megértőek lenni a kormánnyal, akkor sem igazán látunk mást 2011-ből, mint hatalmi politikát, totális térfoglalást, és egy nagyon szűk és kiváltságos rétegnek kedvező intézkedések tömkelegét. 
 

 

Orbán Viktor lényegében egyetlen ígéretét sem tartotta be, programjának és választás előtti üzeneteinek ellenkezőjét valósítja meg. A nyomor egyre nő, az ország gazdasági helyzete bizonytalan, parlamentáris demokráciáról pedig 2012-től nem beszélhetünk.

 

„Diktatúra.” Sokat idézték ezt a szót Orbán Viktorral és rendszerével kapcsolatban. Definíció szerint a diktatúra olyan politikai rendszer, ahol az állami főhatalom, azaz a kormányzati hatalom forrása nem a népakarat. Egyből hozzáteszik azonban: a diktatórikus főhatalom élhet a nyílt terror eszközével és lehet csupán autoriter hatalomgyakorlás, amikor is a vezető tekintélye vagy más nem demokratikus politikai kényszer jellemzi az államhatalmat. Kétségtelen, hogy a Fidesz kormányzásának forrása a népakarat: 2010-ben a választók nagy többsége szavazott rájuk. Nem demokratikus politikai kényszerből azonban tudunk párat mondani. Előtte azonban fogadjunk egy axiómát: lehet demokratikus felhatalmazás birtokában is antidemokratikus intézkedéseket hozni. Hiszen – kerülve a történelmi példákat – láttunk erre precedenst korábban is, látunk most is.

 

Hiába akarjuk röviden összefoglalni, mi történt a demokráciával az elmúlt egy-másfél évben, egyszerűen nem megy. A felsorolás is hosszú. A Fidesz a médiával kezdte: az új Médiatörvény teljes kontrollt biztosított a pártnak, a kereskedelmi televíziók mára egyértelműen Fidesz-barát tévék lettek, a két legolvasottabb internetes lap főszerkesztői távozni kényszerültek, a köztévé egy hamisított vicc, az egyetlen megmaradt ellenzéki rádiót pedig éppen most hallgattatják el. És persze, megjelenhetnek olyan vélemények a médiában, mint ez itt, de senki nem mondta, hogy Orbán „totális” diktatúrát épít. Csak éppen arra ügyelnek, hogy ezek a hangok a többséghez ne jussanak el.

 

Aztán a médiát követte az Alkotmánybíróság, amely 2011 végére arra is képtelenné vált, hogy a teljesen nyilvánvalóan alkotmányellenes magánnyugdíj-pénztári megtakarítások államosításáról kinyögjön akár egy támogató ítéletet, nemhogy a valóságosat. Közben a közmédiánál is nevetségesebb államfővel cicomázták fel a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, korábbi Fidesz-képviselőt nevezek ki az Állami Számvevőszék élére, kiherélték az ombudsmanok rendszerét, lett egypárti alkotmányunk, a jegybanki tartalékra pedig most próbálják rátenni a kezüket, miután a magánnyugdíj-pénztárakban lévő 1400 milliárd forintot (ennyit fordítottunk államadósság-csökkentésre, ami jelenleg 82% - pontosan annyi, mint 2010-ben volt) elherdálták.

 

Azaz olyan rendszer épül, amely ugyan nem diktatúra – hiszen a hatalom forrása továbbra is a nép – de amelyben az állampolgárokat egyetlen szerv sem tudja megvédeni a kormányzat akaratától. Ebben a rendszerben embereket indoklás nélkül lehet elbocsájtani, a megtakarításaikat és cégeiket államosítani lehet, itt a szegényeket börtönbe lehet csukni. És nem akarunk rémhírt terjeszteni, de egy ilyen rendszerben egyáltalán nem kizárt, hogy az állam a bankokban tárolt, lakásra vagy bármilyen más célra félretett pénzünket, illetve annak egy részét magához vegye, mondjuk „válság-hozzájárulás” címszó alatt. A helyzet az, hogy 2012-re Magyarország összes polgára ki lett szolgáltatva a Fidesz-KDNP-nek, és azon kívül, hogy a külföld szabályozó erejében bízunk (illetve, ami még fontos: az utcán követelünk változást), semmit nem tehetünk ez ellen.

 

A hazánk előtt álló forgatókönyvek egyike sem rózsás. Ha az Orbán-kormány valamiféle gazdasági csoda folytán elkerülné az államcsőd-közeli helyzetet, itt marad nekünk az autoriter hatalomgyakorlás – ráadásul az új választási rendszernek köszönhetően a Fideszt sokkal nehezebb lesz 2014-ben leváltani, mint eddig volt. Ha a valószínűbb forgatókönyv következik be, és az ország végül bizonyos engedmények árán IMF-hitelhez jut, így elkerülve a gazdasági katasztrófát, az valószínűleg a további megszorítások ellenére is a legjobb verzió.

 

Van ugyanis egy harmadik forgatókönyv is: az államcsődé. Ebben az esetben a Fidesz és Orbán Viktor szinte biztosan megbukik (ez a jó hír), de vele együtt az ország is (ez a rossz), mert az államcsőd nem olyan dolog, amit kockáztatni lenne érdemes. Az államcsőd nemcsak arról szól, hogy a közalkalmazottak egy hónapig nem kapnak fizetést: ennek hosszú távú kockázatai kiszámíthatatlanok lennének.

 

2012 legnagyobb kérdése, hogy Magyarország a demokrácia állapotát követően gazdasági helyzetét tekintve is Európa fekete bárányává válik-e. Hiszünk abban, hogy kizárólag állampolgári aktivitással, a kormányra gyakorolt állandó nyomással akadályozható ez meg. Máskülönben nemcsak évekre, de évtizedekre vége a fejlődésnek Magyarországon.

 

idézet

Botka László

Óriási a tét, 2018-ban le kell váltanunk a kormányt, mert ez az utolsó esélyünk, hogy szabadon választassunk.
Előző
Következő
Önnek is van véleménye? Gyorskomment!
0
 
 

Hátralévő karakterek száma:
Válaszoljon a kérdésre: *
6    +    9    =    


Megjegyzés: A *-gal jelölt mezők kitöltése kötelező.