Nyolc kisgyerek halt meg az elmúlt héten Miskolcon. Olyan csecsemők, akiknek tíz-tizenöt évvel ezelőtt szakemberek szerint még esélyük sem lett volna az életre. Most viszont a hipermodern technológiának köszönhetően mégiscsak tehettek pár lépest a „nem” felől az „igen” felé. Ha egyikük anyja lennék, most gyűlölném újságírói magamat, hogy egyáltalán eszembe jut feltenni a kérdést, megmentsék-e nem életre termett utódomat, küzdjenek-e érte akár túl nagy áldozatok árán is. (Van-e „túl nagy” áldozat?)
 

Egy másik kérdést azonban nagyon is fontos feltenni. Miért van az, hogy az ország észak-keleti térségében az átlagnál magasabb az úgynevezett éretlen koraszülöttek aránya? A legszegényebb régiókról beszélünk, amelyekről – bár nem ezt sugallja a hivatalos kormányzati sikerpropaganda – voltaképpen lemondott a hatalom. Talán nemcsak a mostaninak, talán minden eddigi hatalomnak túl nagy falat volt életképessé tenni az itteni falvakat, s nemcsak beszélni munkahelyteremtésről, jobb életről, hanem tenni is ezért.

A teljes cikket a nol.hu-n olvashatja.