Csúszik a trafiktörvény
Az Országgyűlés mégsem szavazott a dohánykereskedelmet állami monopóliumba adó törvényjavaslatról. Ha dohány, akkor jövedéki adó, arra pedig komoly lobbierők tudnak megmozdulni. Ez áll a háttérben vagy inkább új piaci szereplőktől tartanak a kereskedők? - írja a Magyar Narancs.hu.

A fiatalok dohányzásának visszaszorítását célul kitűző törvényjavaslatot a „zárószavazás előkészítése” címén vették le hétfőn a napirendről. A magyarázat azért is teljesen abszurd, mert a jogszabályt már hónapokkal ezelőtt beterjesztették a kormánypárti képviselők, azóta több tucat módosítóval alakították át, tehát már minden olyan változtatáson átment, ami találkozott a parlamenti többség akaratával. Az utolsó utáni pillanatban való visszavonása inkább arra utal, hogy valamelyik lobbicsoport ért el váratlan sikert.

 

A törvényjavaslat lényege, hogy a most bárhol kapható dohánytermékeket jövő év elejétől csak korlátozott számú és kizárólag ilyen termékeket tartó dohányboltokban lehetne árusítani. A kétezer lakosnál kisebb településeken egyetlen dohánybolt működhetne, az ennél nagyobb községekben és a városokban (Budapesten kerületenként) minden kétezer fő után további egy-egy üzlet nyílhatna. Ezzel a mintegy 45 ezer jelenlegi kiskereskedelmi egység (köztük az élelmiszerüzletek, hipermarketek, vendéglátóhelyek, benzinkutak, dohányboltok) helyett a dohánytermékek csak 5-6 ezer trafikban volnának elérhetők. A fiatalkorúakat azzal is távol tartanák, hogy a dohányboltokat „eldugnák” – csak a dohánybolt feliratot és egy piros körben elhelyezett 18-as számot lehetne a bejáraton elhelyezni –, és az ilyen üzletbe esetleg betévedő fiatalkorúakat azonnal ki kellene küldeni. A cél elérését azzal is elősegítenék, hogy az állam a kereskedelmi jogot olyan „családi vállalkozásoknak” adná oda 20-30 éves koncessziós szerződések megpályáztatásával, amelyek a hosszú távú megélhetésüket nem kockáztatnák a szabályok megszegésével. A rendelkezések megszegőit egyébként 200 ezer és tízmillió forint közötti bírsággal is sújthatják, aki pedig engedély nélkül árusít dohányárut, az 5-től 500 millió forintig terjedő büntetésre számíthatna.

 

A dohánytermékek kiskereskedelmi árrése három-négy százalék, tehát az üzleteknek ezen gyakorlatilag nem keletkezik közvetlen haszna, inkább azért foglalkoznak vele, mert jelentős vevőcsalogató szerepe van. (Ez természetesen felveti azt is, hogy vajon az új dohányboltosok miből fognak megélni.) Mindenesetre, ha egyik üzletben sem lehet árusítani, akkor semelyik nem kerül versenyhátrányba a konkurenciával szemben, nagy veszteség tehát a törvény bevezetésével nem érné a kiskereskedelmi szektort. Ugyanakkor az új szabályozás szerint a kétezer lakosnál kisebb településeken nem kellene külön trafikot nyitni, hanem megfelelő elkülönítés mellett egyéb üzletben is árusítható volna dohányáru. Azt viszont nem tudni, miként választják ki azt az egyet a falu néhány kisboltja közül, és hogyan fog megélni a szerencsés mellett a többi. Ez valóban létező probléma, de ezzel együtt sem valószínű, hogy a kereskedők tudták volna visszavonatni a törvényt.

 

Elképzelhető még az is, hogy a kormánynak a fiatalok védelme mellett hirtelen eszébe jutott a költségvetés helyzete is, az pedig nem indokolja a törvény bevezetését: ha az új rendszer miatt megnő a feketekereskedelem, az jövedékiadó-kiesést okoz. Márpedig kevés és korlátozott időtartamban nyitva tartó üzlet esetén ez nem elképzelhetetlen, pláne amikor a jövedéki adó drasztikus emelése amúgy is növeli az olcsóbb termékek iránti keresletet. Ebbe az irányba hathatnak az említett átmeneti szabályok: már idén sok helyen tiltott termék lesz a cigaretta, miközben a reménybeli dohányboltok legjobb esetben is csak januárban nyithatnak. És ha netán az engedélyezési procedúra sem megy flottul, vagy az új vállalkozó (a törvény a rokkantakat, munkanélkülieket, gyesről visszatérő nőket preferálja) csúszik meg a helyiségbérléssel, árubeszerzéssel, papírmunkával, akkor néhány területen egy darabig egyáltalán nem lesz legális dohánytermék. A nem legális kínálat viszont meglehetősen rugalmas. Félix Péter, a Füstirtók Alapítvány elnöke viszont a narancs.hu-nak azt mondta, hogy ezek jórészt álérvek. Ahányszor emelik a dohánytermékek jövedéki adóját, annyiszor nő az állam teljes jövedékiadó-bevétele, pedig olyankor is mindenki a feketekereskedelem növekedésével riogat – aminek mérése egyébként is nagyon problematikus. „És ha az állam bevételei a koncessziós díjak és a jövedéki adó emelése miatt nőnek, akkor nem mindegy, hogy nő a feketekereskedelem? Ez csak a dohányiparnak baj” – tette hozzá. Szerinte egyébként már pusztán a dohányárusító helyek számának csökkentése is segíthet, hiszen a fiataloknak messzebb kell utazniuk, macerásabbá válik a beszerzés, ami egy jelenleg még csak kocadohányos fiatalt a leszokás felé terelhet. Ugyanis Magyarországon nem általában a dohányosok aránya nagy, hanem az a gond, hogy a 17–18 évesek korosztályában kiugróan magas, 50 százalékos a cigarettázók aránya.

A teljes cikket a magyarnarancs.hu-n olvashatja el.

 

idézet

Botka László

Óriási a tét, 2018-ban le kell váltanunk a kormányt, mert ez az utolsó esélyünk, hogy szabadon választassunk.
Előző
Következő
Önnek is van véleménye? Gyorskomment!
0
 
 

Hátralévő karakterek száma:
Válaszoljon a kérdésre: *
2    +    0    =    


Megjegyzés: A *-gal jelölt mezők kitöltése kötelező.