Baloldali.hu: Az államfő mint háborús eszköz
Milyen hatást fog gyakorolni a demokratikus intézményrendszerre az, ha Orbán Viktor miniszterelnök egy Fidesz-alapítót, Áder Jánost vagy Kövér Lászlót jelöli erre a posztra?
Baloldali.hu: Az államfő mint háborús eszköz

Felsorolni is nehéz, mely pozíciókba raktak a korábbi alkotmánnyal ellentétesen teljesen alkalmatlan vagy Orbán Viktor köpönyegébe bújt embereket a Médiatanácstól a legfőbb ügyészségen át az Állami Számvevőszékig. A folyamat betetőzése, a bohócsipka a köztársaság fején Schmitt Pál volt. Az a Schmitt, akiről már beiktatása pillanatában úgy üvöltött az alkalmatlanság, mint Novák Elődről a gyerekszoba hiánya. Schmitt több szempontból is megkérdőjelezhető jelölt volt: egyrészt egy – legalábbis elméletben – harcosan antikommunista párttól igen meglepő, hogy komoly pártállami múlttal (miniszterhelyettes volt a Kádár-rendszerben) rendelkező embert választ a címre. Másrészt Schmitt közölte, hogy a törvényhozásnak nem fékje vagy ellensúlya, hanem motorja kíván lenni, amivel lényegében a régi és új alkotmány által rá szabott kötelességet utasította el. Harmadszor pedig: Schmitt Pál egészen egyszerűen nem elég okos ember a feladathoz.

 

Ennek ellenére államfőként rácáfolhatott volna a róla alkotott sztereotípiákra. Lehetett volna valóban kedves, szerethető államfő, aki néha zongorázik egyet egy iskolában, néha meg az ország nemzetközi kapcsolatait építi tapasztalt sportdiplomataként. Ehelyett inkább a magyar nyelvről tartott a nyolcvanas évek közepén is megmosolyogtató okításokat úgy, hogy neki közben saját nevének leírása is komoly kihívásokat okozott, és nem csak a doktori cím használata miatt. Alig több mint másfél éves elnöki tevékenysége során egyetlen törvényt sem küldött vissza megfontolásra az Országgyűlésnek vagy ellenőrzésre az Alkotmánybíróságnak. Ez a nulla egészen tökéletesen jellemzi Schmitt tevékenységét, akinek még a lemondása is szánalmasra sikeredett. A plágiumot kimondó egyetemi bizottság perrel való fenyegetése a tejszínhab a tortán díszelgő eper tetején: az ugyanis valóban a világ vicce, hogy a volt államfő azért kérne jogi elégtételt, mert néhány olvasni tudó ember kimondta a nyilvánvaló másolásról, hogy az, ami.

 

Schmitt Pállal tehát régen oda lett az államfő intézmény tekintélye. Sok dolog elmondható Schmittről, egy azonban biztosan nem: hogy erős politikai szereplő, valódi megosztó személyiség lett volna. Schmittet, ha nem annyira mértéktelenül kínos, mint amennyire volt, még baloldali vagy liberális szavazóként is el lehetett volna fogadni, így azonban még a jobboldalon is nemkívánatos személlyé változott. Utódja lehetne egy Vízi E. Szilveszter vagy Pálinkás József-típusú akadémiai ember, náluk azonban fennállna annak a lehetősége, hogy komolyan veszik szerepüket, és a végén még az alkotmány szellemének megfelelően (még az újban is ez áll!) valóban demokratikus ellensúlyként fognak működni államfőként. Éppen ezért nem is ők Orbán legvalószínűbb jelöltjei, hanem Kövér László és Áder János.

 

A törvényhozási gyakorlatban valószínűleg komoly változás nem következne be, hiszen egyikük sem az a figura, akinek fideszes elkötelezettsége megkérdőjelezhető lenne. Ilyen szempontból tehát Áder és Kövér minden bizonnyal hoznák a Schmitt Pál-féle szintet: nem kell ahhoz Schmittnek lenni, hogy valaki minden elfogadott törvényt kérdés nélkül írjon alá. Azonban a politikai és szimbolikus jelentősége igenis komoly lenne annak, ha valamelyikük kerülne az államfői székbe. Politikai azért, mert Schmitt lemondásával 2017-ig választ új államfőt a parlament, azaz a következő elnök mandátuma jócskán belenyúlik majd az új parlamenti ciklusba, akár jobboldali, akár baloldali kormány lesz Magyarországon 2014-től. Márpedig kevés kétségünk lehet azzal kapcsolatban, hogy Áder János vagy Kövér László államfőként mindent megtenne egy ellentétes színű kormány blokkolása érdekében.

 

A szimbolikus jelentőség az államfő esetében igen fontos, sőt, az egyik legfontosabb funkció. Azzal, ha Áder vagy Kövér kerülne az elnöki székbe, a Fidesz kimondatlanul is leszámolna azzal a követelménnyel, hogy az államfő testesítse meg a nemzet egységét. Magyarország köztársasági elnöke soha nem volt „csak” pártpolitikus (bár Göncz Árpád az SZDSZ-nek, Schmitt pedig a Fidesznek volt tagja – mégis zongorázni lehetett a különbséget). Aki pedig ismeri a Fidesz korai történetét, pontosan tudja, hogy Kövér László kezdettől minden emberben szövetségest vagy elpusztítani való ellenséget látott, és már az első ciklusban többször is mondott olyanokat volt párttársai beszámolója szerint, hogy ő ölni tudna a Fideszért. Igazi kompromisszumos figura, ilyen való köztársasági elnöknek. Persze a „csornai Charles Bronson”, Áder János sokkal visszafogottabb, ugyanakkor rá is igaz, hogy az egyetlen, ami valamennyire alkalmassá teheti az elnöki címre, az pártpolitikai múltja, teljes lojalitása a Fideszhez.

 

Orbán Viktor Áder vagy Kövér jelöltésével újra megerősítheti, hogy nem ismer gesztust a politikában, amelynek legfontosabb célja számára a hatalom megtartása és koncentrálása. Nem jelentene újdonságot. Ha Schmitt Pál bohócsipka volt a köztársaság fején, Áder vagy Kövér harci sisak lenne, ami az ellenfelek legyőzéséhez segíti hozzá a Fideszt. És ennél jobban semmi nem rombolja az intézmény tekintélyét.

 

idézet

Botka László

Óriási a tét, 2018-ban le kell váltanunk a kormányt, mert ez az utolsó esélyünk, hogy szabadon választassunk.
Előző
Következő
Önnek is van véleménye? Gyorskomment!
0
 
 

Hátralévő karakterek száma:
Válaszoljon a kérdésre: *
8    +    4    =    


Megjegyzés: A *-gal jelölt mezők kitöltése kötelező.