Alkotmányellenes-e az adósság aránya a 2012-es költségvetésben?
"A dolgok jelen állása szerint a kormány gyaníthatóan azért nem akar egyelőre változtatni a 1,5 százalékos növekedési előrejelzésen, mert akkor nyíltan el kellene ismernie, hogy az államadósság korlátozására és csökkentésére vonatkozó alkotmányos szabályokkal ellentétes a költségvetési törvény tervezete." - írja Szigetvári Viktor és Tordai Csaba a Haza és haladás blogján.
Alkotmányellenes-e az adósság aránya a 2012-es költségvetésben?

"A 2012. január elsején hatályba lépő Alaptörvény egyik újdonsága lesz az „adósságplafon” bevezetése. A világgazdasági válság hatására több országban történtek kísérletek annak érdekében, hogy az elkövetkező kormányok előtt a felelős költségvetési gazdálkodás területén a korábbiaknál erősebb jogi korlátok álljanak. Az új magyar alkotmányba iktatott szabály e törekvések sorába illeszkedik." - vezeti fel a problémát a politológus-alkotmányjogász szerzőpáros a Haza és Haladás blogján.

 

A kérdés jogi hátteréről:

 

"Az új alkotmány kétfajta adósságplafont szabályoz. Egyrészt a 36. cikk (4) bekezdése a költségvetési tervezés vonatkozásában állít korlátot, amikor úgy fogalmaz, hogy „[a]z Országgyűlés csak olyan központi költségvetésről szóló törvényt fogadhat el, amely nem eredményezi az államadósság mértékének növekedését.” Másrészt a 37. cikk (3) bekezdése a már elfogadott költségvetés végrehajtása során érvényesíti az adósságplafont, mivel úgy rendelkezik, hogy „nem vehető fel olyan kölcsön, és nem vállalható olyan pénzügyi kötelezettség, amelynek következtében az államadósságnak a teljes hazai össztermékhez viszonyított aránya a megelőző évben fennállóhoz képest növekedne.” A két szabály alól csak akkor kap felmentést az Országgyűlés, illetve a kormányzat, ha különleges jogrend van érvényben (háború, belső zavargások, árvíz stb.) vagy ha a „nemzetgazdaság tartós és jelentős visszaesése” áll fenn.

 

A kétfajta korlát szankciói is eltérnek egymástól. Míg a tervezési korlát megsértéséből csak az következhet, hogy az új összetételű Költségvetési Tanács nem adja meg a hozzájárulását a költségvetés elfogadásához, a végrehajtási korlát megsértésének polgári jogi és büntetőjogi következményei lehetnek. Az alaptörvény megsértésével felvett kölcsön törvénybe ütközik, ezért polgári jogi értelemben semmis. Az a hivatalos személy pedig, aki dönt az alaptörvény-ellenes kölcsön felvételéről, könnyen a hivatali hatalommal visszaélés bűncselekményét követheti el. A végrehajtási korlát gyakorlati alkalmazása persze vet fel problémákat. Mivel év közben még nem tudható, hogy a GDP mennyivel fog nőni, így helytelen kormányzati előrejelzés esetén előállhat az a helyzet, hogy utólag derül ki: alkotmánysértően történt egy kölcsön felvétele."

 

És a gazdasági:

 

"Ha a jövő év gazdasági és pénzügyi folyamatai a Bizottság előrejelzése szerint alakulnak, a kormányzat négy lehetőség közül választhat. Megteheti, hogy újabb, évközi költségvetési kiigazítást (értsd: újabb megszorítást) hajt végre, amivel az államadósság arányát a 2011-es szint alá csökkenti. Ez persze minden valószínűség szerint tovább rontaná a GDP növekedését, ami újabb államadósságarány-csökkentést tenne szükségessé. Minden jel szerint ez a megoldás távol áll a kormány fiskális törekvéseitől, hiszen mindeddig csak a bejelentések szintjén kötelezte el magát a fenntartható és nem egyszeri tételeket felélő költségvetési pálya mellett, de ennek tényleges megvalósítása jelentős részben elmaradt. Ennek eredménye volt a strukturális egyenleg romlása, a költségvetési politika hitelességének eltűnése, és végső soron az államadósság arányának 2012-re prognosztizált, alkotmánysértő növekedése.

 

Ha ez az újabb kiigazítás nem történik meg, akkor év közben eljöhet az a pillanat, amikor külső forrás bevonásával nem lesz törvényesen finanszírozható az államháztartási hiány egy része. A technikai csőd bekövetkezését ekkor csak a Nemzeti Banknál elhelyezett kormányzati betétek felhasználásával tudja jogszerűen elkerülni az ország.

 

Harmadik lehetőség, hogy a kormány tudottan megalapozatlan számokkal fogadja el a költségvetést, így papíron nem kell elismernie előzetesen az alkotmánysértés esélyét. Egy megalapozatlan számokkal operáló költségvetési törvény azonban tovább rontaná a költségvetési politikai hitelességét, ráadásul nem mentesítené a kormány a tényekhez való alkalmazkodás rövidtávon bekövetkező kényszere alól sem. Ráadásul minden negyedév után egyre világosabbá válna, hogy az adósságszabály nem tartható, ami visszavezetne az imént vázolt első vagy második megoldáshoz.

 

Végül, negyedik lehetőségként ott marad az alaptörvény nyílt megsértése, ami azonban a kölcsönszerződés polgári jogi semmisségének lehetősége miatt a finanszírozók számára sem tűnik életbiztosításnak. Nem is beszélve arról, hogy ez a lehetőség politikailag komoly kockázatot hordoz a kormány számára, hiszen az elmúlt időszak két olyan szimbolikus cselekvését (az új alkotmányt és az államadósság elleni küzdelmet) ásná alá, amelyek sarokkövei a kormányzó erők jelenlegi politizálásának."

 

A két szempont egyeztetéséből következik a konklúzió:

 

"A közjogi kérdésekről függetlenül előbb-utóbb szembe kell nézni majd az államadósság elleni politikai küzdelem szólamai és a ténylegesen folytatott gazdaságpolitika között húzódó ellentmondással is. Míg szavakban a kormányzat szinte mániákusan lép fel az államadóssággal szemben, jövőre a jelenleg látható folyamatok tanúsága szerint nőni fog az államadósság nominálisan is, sőt, akár reálértékben és a GDP-hez viszonyított arányát tekintve is. A kormány mindeddig maximum a Széll Kálmán Terv meghirdetésekor látszott eltökéltnek abban, hogy javítsa a költségvetés strukturális egyenlegét, ugyanakkor az elmúlt majd két év alatt semmit nem tett azért, hogy például nyugdíjpolitikai intézkedéssekkel évtizedes távlatokon is fenntarthatóvá tegye a magyar államháztartás várható finanszírozási szerkezetét. Mivel ezek a bátor döntések elmaradtak, a kiigazítások pedig alapvetően egyszeri tételekre épültek, a jelenlegi költségvetési politikának nincs tartós államadósság-csökkentő hatása. A kormány a 2012-es költségvetési törvénytervet szintjén ugyan eltökéltnek látszik arra, hogy komoly megszorításokat léptessen életbe, azonban – mint arra a Közöskassza projekt részeként a Haza és Haladás Alapítvány által közzétett költségvetési kockázatelemzés  is rámutatott – a várt egyenlegjavulást már 2012-re nézvést sem támasztják alá megfelelő intézkedések, ráadásul ezen a pályán haladva 2013-ra a helyzet csak tovább tud romlani, ismét nagyobb kiigazítási kényszert teremtve.

 

A jelenleg kormányzó erők a reálisan várható forgatókönyv szerint jó eséllyel meg fogják sérteni az államadósság elleni politikai és közgazdasági küzdelem összes szabályát az elkövetkező egy-két évben. Ennek fényében az új alkotmány szinte azonnali megsértése már csak következmény, nem a probléma maga." - írja Szigetvári Viktor és Tordai Csaba.

 

A teljes írást a Haza és Haladás blogján olvashatja el.

 

idézet

Botka László

Óriási a tét, 2018-ban le kell váltanunk a kormányt, mert ez az utolsó esélyünk, hogy szabadon választassunk.
Előző
Következő
Önnek is van véleménye? Gyorskomment!
0
 
 

Hátralévő karakterek száma:
Válaszoljon a kérdésre: *
0    +    0    =    


Megjegyzés: A *-gal jelölt mezők kitöltése kötelező.