A számok tükrében
 
Írásunkban arra teszünk kísérletet, hogy ezeket a kételyeket és téves értékeléseket eloszlassuk a köztudatban, és reális, (akár baloldali) elfogultságtól mentes szempontok alapján megvizsgáljuk, mit mutatnak a közvélemény-kutatási adatok a pártpreferenciákról és arról, milyen esélyei vannak a jelenlegi számok alapján az ellenzéknek a Fidesz-KDNP leváltására.

 

Elemzésünkben igyekeztünk abból kiindulni, ami a nagy közvélemény-kutató intézetek (Medián, Tárki, Ipsos, Századvég) felméréseiben azonos. Eszerint a Fidesz kormányzó pártként komoly népszerűségvesztést szenvedett el a kormányzás óta eltelt időszakban. A biztos szavazó pártválasztóknál – tehát azoknál, akik nemcsak elmennének, de tudnának is pártra voksolni egy „most vásárnap tartott” választáson – a szavazók 13-14%-át vesztette el a jobboldali párt. A teljes népességben a veszteség ennél jelentősebb: a Medián szerint a Fidesz szimpatizánsainak csaknem fele, a Tárki és az Ipsos mérései alapján pedig több mint harmada morzsolódott le az elmúlt másfél-két év során, igaz, ez a tendencia 2012 első hónapjaiban megállni látszik.

 

Vannak persze kivételek is, mármint a kutatásokban. A Századvég például nem mért ilyen mértékű népszerűségvesztést a kormány részéről, és bár a jobboldali elkötelezettség az intézet esetében nehezen megkérdőjelezhető, méréseik módszertana megalapozottnak látszik. Nem úgy a Nézőpont Intézet esetében, ahol nehéz nem szándékos manipulációról beszélni: más ugyanis nehezen magyarázhatna ugyanis két szembetűnő tendenciát. Az első, hogy míg minden komoly közvélemény-kutató másfélmillió fideszes szimpatizáns elvesztéséről ír, addig a Nézőpontnál ez a szám maximálisan is 200 ezer fő. A második pedig az, hogy a Nézőpont az egyetlen, ahol a Jobbik tartósan és szignifikáns különbséggel vezet az MSZP előtt. És bár más kutatók is mértek már egyszer-egyszer (legutóbb a Medián) hasonló eredményt, tendenciaszerűen ez kizárólag a Nézőpont Intézetnél jelenik meg.

 

Maradjunk tehát a komolyan vehető adatoknál, és tegyük fel a kérdést: mit jelent mindez? Először is azt, hogy a bizonytalan, pártot választani nem tudók magas, tartósan rekord-közeli aránya miatt a biztos pártválasztók adatai nem nyújthatnak teljes képes a jelenlegi helyzetről, a választók politikai közérzetéről. Másodszor pedig azt, hogy a Fidesz jelentős mértékű népszerűségvesztése következtében közel arra a támogatottsági szintre süllyedt, ahol az MSZP-é tartózkodott 2006 ősze és 2009 tavasza (az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése és Gyurcsány Ferenc lemondása) között. Persze vannak fontos, sőt, elhanyagolhatatlan különbségek is.

Az előző ciklusban, a népszerűtlen baloldali kormánypárt idején volt egy kézenfekvő alternatíva: a Fidesz, amelynek népszerűsége az MSZP csökkenésével párhuzamosan emelkedett. Most az ellenzéki pártoknak (ide az MSZP-t, az LMP-t, DK-t és a Jobbikot soroljuk) együttesen lehet nagyjából akkor támogatottsága, mint a Fidesznek, ugyanakkor a baloldali pártok és a szélsőjobb együttműködése enyhén szólva is valószínűtlen, ráadásul szinte biztosan több ellenérzést váltana ki, mint amennyi szavazatot hozna.  2006-2010 ellenzéke tehát sokkal kevésbé volt megosztott, mint a jelenlegi. Mindez azt jelenti, hogy amíg az ellenzék ennyire töredezett és népszerűtlen, addig a Fidesznek nem kell semmitől tartania.

 

Amitől hosszabb távon mégis, az pártpreferencia nélküliek és a kormányzással elégedetlenek aránya. A mértékadó kutatások szerint ugyanis a választók több mint háromnegyede szerint mennek rossz irányba a dolgok jelenleg Magyarországon. Mindez azt jelenti, hogy az elkövetkező időszakban kizárólag az ellenzéki pártok erősödése várható. Hogy ez a baloldalon vagy a szélsőjobbnál jelenik meg, egyelőre nyitott kérdés, azonban egy biztos: ahhoz, hogy a Fidesz nyugodtan készülhessen 2014-re, vissza kell szereznie elvesztett támogatóinak legalább egy részét. Ehhez azonban egészen más típusú, a többség számára elfogadható kormányzásra és párhuzamosan a világgazdasági fejlemények Magyarország számára pozitív alakulására van szükség.

 

Ha a Fidesz nem tud valódi konszolidációt, népszerű politikát és gazdasági fellendülést felmutatni az elkövetkező két évben, akkor komoly esélye lehet az ellenzéknek, hogy leváltsa a kormányt. Kivéve persze, ha a Fidesz által elfogadott új választási rendszer megakadályozza ezt. Nem a korábban bevezetett „a győztes mindent visz, a választókerületi beosztás pedig a jobboldalnak kedvez”-típusú választási törvényről beszélünk, ugyanis a jobboldal ettől még leváltható marad, csak nehezebben. Hanem arról, hogy ha a Fidesz bevezeti az előzetes regisztráció rendszerét a választási eljárásról szóló, még el nem fogadott törvényben. Ez azt jelentené, hogy csak olyan állampolgárok szavazhatnának a 2014-es parlamenti választáson, akik egy bizonyos idővel (mondjuk fél évvel) korábban regisztráltak erre. Azaz nem lenne kampány – illetve dupla kampány lenne, egy a regisztrálás, egy a választás előtt –, és a Fidesz kiküszöbölné, hogy a választások előtti kormányváltó hangulat elsöpörje őket, hasonlóan az MSZP-hez 2010-ben. Nem lenne szép győzelem, tisztességes sem lenne, de ahogyan Orbán Viktor mondta évértékelőjében, szerinte vannak olyan megoldások, amik annak ellenére is elfogadhatóak a politikában, hogy „nem kerülnek be a politika szépészeti tankönyveibe”. 

 

idézet

Botka László

Óriási a tét, 2018-ban le kell váltanunk a kormányt, mert ez az utolsó esélyünk, hogy szabadon választassunk.
Előző
Következő
Önnek is van véleménye? Gyorskomment!
0
 
 

Hátralévő karakterek száma:
Válaszoljon a kérdésre: *
3    -    8    =    


Megjegyzés: A *-gal jelölt mezők kitöltése kötelező.