A szabadságharcos logika társadalomlélektana
A forradalmi logika legfőbb sajátja, hogy fatalista módon folyamatosan önmagát igazolja. Ekképpen tanulásra vagy önkorrekcióra definíció szerint alkalmatlan. Akármit is lép a másik, az minket, a jó oldalon állókat igazol. Ha a másik szembejön, az azt jelenti, hogy jó irányba megyünk, ha látszólag éppen mögénk áll, akkor meg belátta, hogy nekünk van igazunk és máris követ minket - írja a Haza és Haladás blog.

Szélsőséges esetben a forradalmár számára a mindenekfelett való cél szentesít bármilyen eszközt. A cél üdvösségébe vetett hit a forradalmi logika axiómája, amiből könnyen levezethető, hogy az ellenséggel szembeni harcban időlegesen akár még etikailag teljesen védhetetlen cselekedetek is védhetővé, elfogadhatóvá válnak.

 

A forradalom logikája szükségszerűen túlmutat a puszta racionalitáson, alapvetően érzelmi azonosulás mentén, egy hitbéli közösségben jöhet csak létre. Vagyis egyfajta közös érzület, egyfajta világlátás talaján. Ezt a közös élményt és az erre alapuló logikai rendszert nevezhetjük a már idézett Weber nyomán érzületetikának, amely mindig szemben áll a kompromisszumra hajló és megoldás-orientált felelősségetikával. Ebből adódóan a tényekre kevésbé, az érzelmi hangulatváltozásokra annál inkább érzékeny. A forradalom eszméje a személy szempontjából általában központi jelentőséggel bír és erőteljesen beágyazott, vagyis nehezen változtatható meg. Aki a forradalmi logika szerint valóban hisz, az hinni akar benne és még a sokadik szembejövő tény sem tántorítja el hitétől. Ellenkezőleg. A forradalmár szempontjából minden ilyen ütközés a rideg valósággal egy újabb kihívás, nevezhetjük próbatételnek, melyben bizonyítani tudja saját eltökéltségét és az eszme iránti elkötelezettségét. Aki ennek a folyamatnak a dinamikáját nem érti, az képtelen megérteni a szabadságharcok társadalomlélektanát.

 

A történelem nagy forradalmárait eltemették saját forradalmaik, eminens módon így történt ez minden forradalmak előképében, a francia forradalomban, ahogyan így történt a 19-20. század nagy forradalmaiban is. A forradalom felfalja saját gyermekeit, ami nagyban megóvja őket attól a hálátlan feladattól, hogy nevüket a forradalmat követő konszolidációs korszakokban – a kiöregedett és kissé már lesajnált pop és rocksztárokhoz hasonlóan – koptassák simára.
 
 
A forradalmár meghal, a forradalom elmúlik, totálisan leverik, vagy éppen a következő rezsim által konszolidálódik, de a forradalmi eszme és annak logikai konstrukciója, tehát a forradalmi/szabadságharcos logika messze túlél mindenkit és mindent (ez általában a hagyományépítés rítusában és az intézményesülésben ölt testet). Ott marad a nemzetek történelmi emlékezetében, a közös tudásban, mondhatjuk az élő kultúra részeként, bárki számára könnyen hozzáférhető és mozgósítható erőként. Egy újabb karizmatikus vezető a korábbi forradalmi vágyakat és célokat sokszor újra zászlójára tűzi, ahogyan a magyarországi forradalmak évszázadok óta a függetlenségről és az elvesztett szabadság visszaszerzéséről szólnak. A zászló örök, csak a jelszavak és a forradalmárok cserélődnek alatta.
 
 
 

idézet

Botka László

Óriási a tét, 2018-ban le kell váltanunk a kormányt, mert ez az utolsó esélyünk, hogy szabadon választassunk.
Előző
Következő
Önnek is van véleménye? Gyorskomment!
0
 
 

Hátralévő karakterek száma:
Válaszoljon a kérdésre: *
9    -    9    =    


Megjegyzés: A *-gal jelölt mezők kitöltése kötelező.