A baloldal esete az LMP-vel
Nagy utat járnak be baloldali politikusok és véleményvezérek az LMP megítélését illetően. Az „Őfelsége ellenzéke” bélyeg 2010 nyarán került az ökopárt politikusaira, hogy aztán 2011 januárjára már összefogásra ítéltetett párt legyen a baloldal szemében is - írja Böcskei Balázs a Népszabadság Online-on.

Mintha bizonyos baloldali politikusi és véleményvezéri körökben konszenzus lenne abban, hogy ami az LMP-nek kedvezőtlen, az a baloldalnak és a demokráciának üdvözlendő. Holott ezzel a leendő választási rendszer felől nézve, továbbá egy kívánatos demokratikus együttműködés szempontjából az érintettek a lehető legrosszabb kommunikációs és stratégiai megoldást választották. Az LMP-re e célokból éppúgy szükség lesz ugyanis, mint a ma még támogatottságában jóval jelentősebb MSZP-re, akárcsak a Demokratikus Koalícióra és minden egyes, párthoz nem köthető szereplőre is.

 

Az MSZP nem tudja kezelni azt a helyzetet, hogy egyszerre kihívója az Orbán-rendszernek, és egyike a versenyzőknek az ellenzék vezető pártjának pozíciójáért. Holott e kettősség meghaladása lenne az üdvözlendő. Nem kell minden egyes szakpolitikai kérdésben egyetérteni – nem is lehet –, de vannak olyan határszituációk, amelyekben minden szereplőnek a jövő felől kell(ene) értelmeznie a folyamatokat. Például nem „örülünk” annak, ha az LMP visszaesik; nem tartózkodunk szavazáskor (MSZP), ha egy demokrata párt (DK) jogos frakcióigényére tart igényt, nem mossuk össze a regnáló MSZP-vezérkart a „panama-baloldallal”; illetve képesek vagyunk leülni egymással nyilvánosan, kezdeményezze azt bármely demokrata párt is.

 

Az LMP-nek, az MSZP-nek és a DK-nak együttes felelőssége van abban, hogy tovább erősítik-e a politikai kultúra konfrontatív jelenségeit vagy a konszenzusra törekednek. Mesterházy Attila pártja legutóbbi kongresszusán „új társadalmi szerződést” hirdetett – a kongresszus záródokumentuma rendszerváltás helyett „húszéves átmenetről” értekezett, de ezt tekintsük egy „pontatlan” megfogalmazásnak. Jól látja: a káoszba rohanó ország újraépítése nem egypárti munka lesz. Demokrataként megbocsáthatatlannak tartom, ha bárki „örül” a másik demokrata kudarcának. Ez az önfejűség, az akarnokság és az exhibicionizmus jele. Ami egy színésznek a színpadon állhat jól, de a Fidesz-valóság közepette egy demokratának nem.

A teljes cikket a Nol.hu-n olvashatja.

 

idézet

Botka László

Óriási a tét, 2018-ban le kell váltanunk a kormányt, mert ez az utolsó esélyünk, hogy szabadon választassunk.
Előző
Következő
Önnek is van véleménye? Gyorskomment!
0
 
 

Hátralévő karakterek száma:
Válaszoljon a kérdésre: *
2    -    4    =    


Megjegyzés: A *-gal jelölt mezők kitöltése kötelező.