A felek tavaly februári, moszkvai találkozójakor Orbán Viktor az évszázad üzletének nevezte a paksi atomerőmű bővítését. Hogy ezúttal miről egyeztet az orosz elnök és a magyar miniszterelnök, az egyelőre szintén titok: nem tudjuk, mivel lepik meg a magyarokat, az azonban bizonyos, hogy amit a felújított magyar-orosz nukleáris együttműködésről eddig mondtak, az – Trump elnökkel szólva – inkább az alternatív tények kategóriájába tartozott, az atom-alku valódi következménye pedig inkább az orosz függőség tartósítása.
Magyarország függetlenségét az elmúlt évszázadok során a legritkább esetben garantálták titkos orosz paktumok. Energetikai szempontból pedig már eddig is szélsőséges mértékben ki voltunk szolgáltatva Oroszországnak: a magyar energiafelhasználás mintegy 60 százaléka orosz eredetű.
Ha valaki úgy gondolja – márpedig Orbán Viktor és kormánya azt igyekszik sugallni –, hogy az orosz energiafüggést a leghatékonyabban egy orosz hitelből, orosz technológiával, orosz kivitelezésben épülő, orosz (import-)üzemanyagot használó, orosz közreműködéssel üzemeltetett atomerőművel lehet enyhíteni, az vagy nem bontja ki az igazság minden részletét, vagy pedig nincs tisztában az energiaszektor működésének legalapvetőbb szabályaival. Például azzal, hogy az urán ugyanúgy nem megújuló energiaforrás, mint a szén vagy a kőolaj, ám a készletei sokkal inkább végesek, és talán már 40 év múlva elfogynak, miközben mi most hatvan évre építenénk atomerőművet.
Az atom-ügyben szisztematikusan félretájékoztatott és gyámság alá helyezett magyar közvélemény a jelek szerint sokkal inkább tisztában van a paksi üzlet természetével és a függőség-függetlenség fogalompár valódi jelentésével, mint amennyire az Orbán-kormány szeretné. A Greenpeace Magyarország megrendelésére készült közvélemény-kutatás tanúsága alapján a lakosság egyre bővülő többsége azt szeretné, ha Magyarország elsősorban tiszta, megújuló forrásból származó energiát használna.
Az írás az Indexen folytatódik.
