A baloldal értékrendje a szolidaritáson és a társadalmi igazságosság eszméjén alapul. Célja a társadalomban fennálló különbségek csökkentése, mind jogi, mind gazdasági értelemben. A baloldal egy olyan világ megteremtését tűzte ki céljául, ahol a társadalom nem különül el kiváltságos és elnyomott rétegekre. Ady Endrével szólva: „ez ország társadalmának gyökeres nagy átalakuláson kellene átmennie, de nagyon sokaknak áll érdekükben, hogy ez az átalakulás meg ne történjék. Igazságossággal kellene szolgálni sok-sok elnyomottnak, nyomorgónak, de az igazságosságtól félnek a kiváltságosak.”
A baloldal feltétlenül hisz a demokratikus berendezkedés hatékonyságában, jogállamban, a kormányzati hatalom ésszerű korlátozásában. A nemzet fejlődése és a szabadság a baloldal szerint egymást feltételező, és nem egymással ellentétes fogalmak. Ahogyan Bibó István fogalmazott: „abban a görcsös félelmi állapotban, mely elhiszi, hogy a szabadság előrehaladása veszélyezteti a nemzet ügyét, nem lehet élni a demokrácia javaival.”
A baloldal elvet bármiféle megkülönböztetést az emberek csoportjai között, kérlelhetetlen ellensége a diszkriminációnak, a rasszizmusnak és az idegengyűlöletnek. A baloldal befogadó, nyitott országot képzel el, ahol a különböző társadalmi csoportok nem ellenfelei, hanem partnerei egymásnak. A baloldali politika egyben mérsékelt politikai is – amelynek ellentétes oldalán a fanatizmus áll – hiszen Fejtő Ferenc óta tudjuk: „a politikában a fanatizmusra sem lehet tartós politikai képződményeket alapítani.”
A baloldal feladata a teljes foglalkoztatottságon, a társadalmi különbségek csökkentésén és a fenntartható fejlődésen alapul Magyarország megteremtése. A baloldal senkit nem hagy az út szélén: tisztában van azzal, hogy „a szociálpolitika nem jótékonyság”(Kéthly Anna). A baloldal hisz a közösségek erejében, hisz abban, hogy az államnak fontos közösségépítő feladata van. A baloldal azt vallja, hogy a határon innen és túl élő magyarok közösen alkotják a nemzeti szolidaritás közösségét.
