Több mint négyórás politikai vitanapot tart az Országgyűlés – MSZP-kezdeményezésre – az Orbán-kabinet első kétéves teljesítményének értékeléséről. Az ellenzék megint transzparens-akciókkal gondolta megülni ezt a jeles eseményt: a Demokratikus Koalíció kartonlapokból kivágott “oligarcha-válogatottal” kedveskedett a kormánynak (erős csapatot állítottak, Orbán Viktortól Simicska Lajoson át Varga Tamásig), a szocialisták pedig a Fidesz-logó újraértelmezésével – narancssárga ‘Fizess’ feliratokkal.

A politikai vitanap további, szürkébb részét az ‘elmúltnyolcévezés’ uralta, egy kis ‘elmúlthúszévezéssel’ és egy csipetnyi ‘mintnégyéve’ retorikával megspékelve. A vita nagyrészt a gödör-hasonlat körül forgott: kivételesen alig utaltak az ország hánykolódó hajójára, zátonyokra és vitorlákra, inkább azzal voltak elfoglalva, milyen mély a gödör, amibe kerültünk, de legfőképpen: ki ásta? A Fidesz szerint a szocialisták, bár utóbbiak szerint kormányzásuk alatt még nem volt gödör. Az LMP és a Jobbik valahol a kettő között helyezkedett el: utóbbi szerint az MSZP ásta, a Fidesz meg belelökte Magyarországot – a Jobbik pedig hajlik arra a “kompromisszumra”, hogy a nagypártok közösen ásták ki.

Európa szégyenpadjáról az élbolyba kerültünk – így látja az Orbán-kormány első két évét Navracsics Tibor. A miniszterelnök-helyettes beszédében először is annak vizsgálatára vállalkozott, hogy milyen helyzetben volt az ország, amikor 2010 tavaszán átvették a kormányrudat. Tömören összefoglalva: rosszban. Nagyon rosszban. Erről elsősorban a szocialisták tehetnek, úgyhogy hosszas elmúltnyolcévezéssel kezdődött a politikai vita. A szokásoknak megfelelően végigsorolta, hogyan adósították el az országot, hogyan fordult miattuk recesszióba a gazdaság, hogyan rombolták le a közbizalmat, a Fidesz-kormányra milyen nehéz feladat várt 2010-ben, és mégis milyen sikeresen vették az akadályokat.

Navracsics szerint két évvel ezelőtt hármas válsággal szembesültek: gazdasági, bizalmi és intézményi válsággal. A gazdasági válság nálunk két évvel korábban beköszöntött: már 2006-tól recesszióba fordult a gazdaság, ezért a pénzügyi világválság is érzékenyebben érintette hazánkat. A bizalmi válságot is ugyanerre az időszakra vezette vissza: szerinte Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde ütött olyan léket a közbizalomban, amit nagyon nehéz helyreállítani. Az intézményi válságról is a szocialisták tehetnek, pontosabban az MSZP-SZDSZ koalíció szakítása és a politikai bizonytalanság mélyítette a kormányzati válságot. A hármas válság felőrölte a gazdaság erejét, a politika bizalmi tőkéjét és az intézményi stabilitást is. “2010 tavaszán világos volt, hogy új fejezetet kell nyitni, húsz év után nyilvánvalóvá vált, hogy nem lehet folytatni a rendszerváltáskor felállított intézményrendszer hagyományait. A Fidesz kétharmados többsége pedig nemcsak a lehetőségét, de a kötelességét is megteremtette egy új közjogi struktúra kilakításának.

Ami a három válság kezelését illeti, Navracsics beszámolója szerint nincs oka szégyenkezésre a kormánynak, hiszen megteremtették a költségvetési stabilitást, csökkentették az államadósságot, ezzel Európa szégyenpadjáról az élbolyba kerültünk. Az intézményi válságot az alaptörvénnyel és a kétharmados törvényekkel teremtették meg – ezen a ponton a miniszterelnök helyettese megjegyezte, hogy ez az első írott alaptörvényünk, amit demokratikus körülmények között, szabadon választott többpárti Országgyűlés fogadott el, “még ha a pártok egy része nem is vett részt az elfogadásában”.

Navracsics persze nem állítja, hogy tökéletes munkát végeztek volna: “nagyon sok hibát vétettünk, mert nagyon sok munkát akartunk elvégezni” – Navracsics itt felrótta maguknak, hogy nem hagytak elég időt az egyeztetésekre, nem voltak elég rugalmasak a tárgyalásoknál – de rendkívüli helyzet volt. Viszont a kitűzött célokhoz közelebb kerültek, így aztán most okkal reménykedhetnek benne, hogy ha így folytatják, “2014-re erősebb, versenyképesebb lesz az ország, mint 2010-ben volt”.

A teljes cikket a Népszabadság Online-on olvashatja el.