– Mi a véleménye az új Nemzeti alaptantervről?

– Ez a Nat illeszkedik a kormány erőteljes központi törekvéseihez, és szembemegy a korábbiak törekvéseivel. Az alaptantervnek ugyanis, ha úgy tetszik, egyfajta evolúciója van, amelynek a kezdete az 1985-ös, az iskolák önállóságát kimondó úgynevezett autonómiatörvény. Ezzel az önállósággal nagyon sok iskola élt, amelyek már az 1970-es évektől maguk bontották föl az addigi szürke, központosított rendszert. A 2012-es Nat, amely a köznevelési törvénnyel teljesedik ki, visszatér a központosító-utasító tantervek végrehajtásához, mivel egy nagyon részletes tananyagstruktúrát jelenít meg 90 százalékban, tízszázalékos mozgástérrel. Ezzel a lépéssel pedig drasztikusan korlátozza a pedagógia szabadságát, amely akár a magyar pedagógiai innováció halálát is okozhatja.

– Ez szembemegy a nemzetközi folyamatokkal.

– Igen, az autonómia mindenütt erősödik, mert rájöttek, hogy csak helyben tudják az iskolavezetők a tantestülettel és a diákokkal, a szülőkkel megvitatva döntéseiket meghozni. Dönthetnek tantárgyakról, az időkeret felhasználásáról, továbbképzésekről. Nem kell mondanom, hogy komoly társadalmi és pedagógiai bizalom van e szabadság mögött, amely a hazai közéletből most fájdalmasan hiányzik.

– A műveltségi területek felépítése és szerkezete ugyanakkor a korábbi Natokkal összevetve változatlannak tűnik.

– Az új Nat tíz műveltségi területet tartalmaz. A felületes olvasó azt mondhatja, hogy a korábbiakhoz képest csak két műveltségi terület elnevezése változott meg. Csakhogy a baj az, hogy a kötelező erkölcstan tantárgy tervezett bevezetésével már nem tíz műveltségi területből rendezi el az iskola saját tantárgystruktúráját, mivel megjelenik egy kötelező tantárgy is. A Nat evolúciójának történetében erre eddig nem volt példa. És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy megjelenik a mindennapos testnevelés is. Félreértés ne essék, nem az erkölcstannal vagy a testneveléssel van gond, hanem azzal, hogy így máris szűkül az a tízszázalékos mozgástér, amelyre hivatkoznak. Az uniós államok szabályozása e tekintetben rugalmas: Hollandiában például egy adott iskolai tanévre megkapja az intézmény azt az összóraszámot, amit felhasználhat. Hogy miképpen használja fel, az a helyi igényeken és a lokális pedagógiai döntéseken múlik. Egy másik példa Svédországé – ott nem egy adott évre határozzák meg az összóraszámot, hanem egy képzési szakaszra, tantárgyanként. Mindkét példa szöges ellentétben áll azzal, hogy kötelező jellegűvé tegyenek bármit is.

– Milyen műveltségkép jön át a Natból?

– Közműveltségi tartalmakról beszélnek, ami valójában ismeretközpontú, olyan mértékben részletezett, ami lehetetlenné teszi, hogy azt a gyakorlatban meg lehessen tanítani. Nyilván minden területen működik a tantárgyi egoizmus. Ez a fajta szakmai önzés természetes dolog. Figyeljük majd meg, milyen módosító indítványok érkeznek majd a Nathoz a különböző szervezetektől, hogy legyen benne solymászat, az ősi magyarok íjászata, a tűzoltóság története, a logisztika, és még sorolhatnám. Pontosan azok az országok esnek ebbe a hibába, amelyek visszatérnek egy részletes előíró, tananyagközpontú tantervi filozófiához. Egy sokszínű, plurális iskolarendszerben nem lehet a közműveltségi tartalmat ilyen mértékben meghatározni. Ennél nagyobb baj, hogy ez a „műveltség” privilégiummá is válik. Megkockáztatom, a diákok nagy része ki lesz zárva a közműveltségből. A szakiskolások például mindenképpen. Esélyük sem lesz tovább tanulni.

Az interjút teljes terjedelmében a nol.hu-n olvashatja el.