“Tegnap a beavatottak alig egy óra leforgása alatt a deviza- és a részvénypiacon megkereshették a Seychelle-szigetekre valót. A tőzsdét ugyanis nemcsak bedönteni, de berobbantani is nagyon tudják a fiúk.” – kommentálja Sebők a tegnapi hírt a hvg.hu véleményrovatában, tényekkel is alátámasztva:

“A média után a pénzpiacok is rákattantak a bejelentésre, elvégre kormánykörökből jött a hír, s mifelénk ezekben a körökben – ugye – nem hazudnak. Az utolsó órában szét is tépték a blue chipeket, a BUX közel 4, a Mol, az OTP ára végül 6,4-6,4 százalékkal emelkedett. Aztán rövidesen megjelent az IMF közleménye, ismertté vált a Magyar Nemzeti Bank reagálása, s kiderült, hogy már megint minden máshogy van. Nemcsak a kormánypárti frakciók és a lakájmédia állt értetlenül a fejlemények előtt, de az érintett intézmények sem tudtak előzetesen semmiről. Ellentétben néhány bennfentes kormánytaggal és feltehetőleg azokkal a háttéremberekkel, akik az ilyen váratlan bejelentések alkalmával mindig a megnyíló pénzforrás alá teszik a dézsájukat.”

A szerző természetesen nem mehetett el az ügy politikai jelentősége mellett sem:

“Van is tanácstalanság és ebből következő hallgatás kormányzati körökben, hiszen Orbánnak és tanácsadóinak fel kell készülnie a fordulat kommunikálására, továbbá annak az elterjedt nyilatkozatnak a kimagyarázására, amit állítólag zárt körben tett, hogy ha az IMF jön, akkor ő el…

Ezek után felettébb érdekes lesz, ahogy a tegnap délelőttig kérlelhetetlen és mindenre elszánt Orbán-Matolcsy páros levezényli a kiegyezést az IMF-fel. Vagy az lesz, hogy tárgyalnak, s elfogadják – a ma még nemcsak, hogy nem ismert, de még meg sem fogalmazott – feltételeket, vagy az, hogy nem sikerül megállapodni. Az első esetben másfél évig teljesen értelmetlenül és fölöslegesen nyomorgatták az országot, a másodikban a jelenleginél is kilátástalanabb helyzetbe kerülünk, a nemzetközi bizalomnak a maradékát is seperc alatt elpazaroltuk.

Azonban nemcsak ez a csapdahelyzet állítja új kihívások elé a kormányfőt, rá most különös morális teher is nehezedik. Egy ország élén nem állhat olyan ember, aki környezetével együtt eljutott arra a szintre, hogy mást mond délelőtt, s mást délután, illetve különböző törvényjavaslatok és előkészítetlen tervezetek kapcsán kormányon és frakción belül úgy vitatkoznak, alkudoznak, szavaznak – véleményüket akár óránként változtatva – társadalmi csoportok, gazdasági ágazatok, régiók sorsáról, mintha azok egy össznépi társasjáték leüthető, kicserélhető részei volnának.

Ez a politika és politikusi magatartás most a csőd szélére juttatott minket, s itt az ideje a konzekvenciák levonásának.

Voltak már miniszterelnökök ebben az országban, akik ilyen helyzetben tudták, mit kell cselekedni.” – írja Sebők János.

A teljes írást a hvg.hu-n olvashatja el.

Clémente-August Anrieux festménye látható az illusztrációban.