Először nézzük a vidék szó jelentését. A különböző forrásokban ezek olvashatók: az a föld, amely kívül van a városon, és ahol erdők, termőföldek, mezők vannak. Vagy: a fővároson és vonzáskörén kívül eső bármilyen terület a városokat, falvakat stb. is beleértve; egy városhoz, községhez, hegyhez, folyóhoz tartozó környéke. De egy országnak bizonyos égtáj felé eső része is “vidék”.

De vidék az olyan (meghatározatlan nagyságú) terület, amelyet bizonyos szempontból (fekvés, domborzat, növényzet, lakosság, gazdasági jelleg stb.) nézve, sajátos jellegénél fogva egységesnek tekintünk. Vidék valaminek a vidéke is. Végül: az országnak minden városa, falva, minden tájéka az, a fővárost kivéve.

Ezek a száraz megfogalmazások. Szebben csak Petőfi, Vörösmarty, Tompa Mihály, Kosztolányi Dezső, Illyés Gyula tudná mondani. A legtöbb nagy magyar költő, író és filmrendező – mint például Fábry Zoltán – csodálatosan fogalmazta meg, hogy valójában mi is a vidék, hogyan is élt a vidék. A vidék, ami korántsem csak a parasztságot jelenti.

Tovább lépve, a Közszolgálati online lexikon szerint a vidékfejlesztés a rurális térségek (ahol a mezőgazdálkodás mellett megtalálhatóak a kisvállalkozások, az egyszerűbb szolgáltatások, ahol a lokális tér szoros kapcsolatban van a környezetével és a helyi kulturális hagyományokkal) fejlesztésére irányuló tevékenységeket jelenti. Maga a vidékfejlesztési tevékenység integrált kell legyen. Ezen kis léptékű, sokszektoros fejlesztést értünk, az egyes célok megvalósítását kölcsönösen erősítő folyamatot, amely az alulról jövő kezdeményezéseket támogatja, a helyi részvételen és partnerségen nyugszik. Az alulról jövő kezdeményezések támogatása a „fentről lefelé” irányuló fejlesztés célrendszerébe integrálódik, így teremtve egyensúlyt a kettő között.

Ezáltal tehát egyesíti a szükséges szabályzókat, jogszabályokat, a kormányzat támogatását és a vidéki lakosság érdekeit, erőforrásait.

Mindezek fényében felvetődik a kérdés: az elmúlt lassan egy emberöltő milyen vidékfejlesztést hozott?

Vidékfejlesztés volt-e a kárpótlás és annak minden következménye, vidékfejlesztés-e a termőföldek összességében és kultúránként is drasztikus csökkentése, azok betonozása, vidékfejlesztés-e az öntözés rendbetételének a mai napig történő hanyagolása?

Vidékfejlesztés-e a vidéki iskolák körüli cirkusz, a vidéki nagyon nagy pedagógus hiány? Pedig micsoda fejlesztésekről volt államtitkári tájékoztató, de akkor hol vannak a pedagógusok? Vidékfejlesztés-e a vidéki háziorvos hiány (jogszabállyal törvényesítve). Itt is hihetetlen fejleszésekről hallottunk pedig. De akkor hol vannak az orvosok?

Vidékfejlesztés-e az autó- és akkumulátor gyárak fejlesztése, ugyanakkor az élelmiszeripar és az ahhoz szükséges hazai alapanyagok mennyiségi és minőségi ellátásának hiánya? Vidékfejlesztés-e a cukorgyárak bezárása, vidékfejlesztés-e a húskombinátok felszámolása, vidékfejlesztés-e az a morális pusztítás, ami búzából kenyér címén valami méltatlant állít elő?

Vidékfejlesztés-e agrárexportáló országból importáló országot csinálni, vidékfejlesztés-e az az adóprés és adónyomorúság, amivel élni kell? Vidékfejlesztés-e az emberek folyamatos elkedvetlenítése a vidéki élettől, vidékfejlesztés-e a sok elhagyott, parlagon maradt ház és kert, vidékfejlesztés-e a villanypásztorral körbekerített termőföld? És a vadgazdálodás, az erdő- és mezőgazdálkodás egészséges szimbiózisának megbontása? Vidékfejlesztés-e a szalma égetőművi megsemmisítése ahelyett, hogy alomként, majd szervestrágyaként használtassék fel?

Vidékfejlesztés-e, hogy lassan az egyszerű szolgáltatások megvásárlása komoly anyagi és minőségi aggályokat vet fel? Vidékfejlesztés-e, hogy a vidéken élők egyre inkább valamilyen ipari létesítményben keresik meg a kenyérre valót? Vidékfejlesztés-e a posták bezárása?

Vidékfejlesztés-e, ha olyasmit szankcionálnak – vagy azzal fenyegetnek -, aminek a betartására nincsenek meg a feltételek, és így egyes kisvállalkozások ellehetetlenülhetnek, vagy el sem indulnak? Vidékfejlesztés-e az olyan agrár- és társadalompolitika, amelynek következtében a harácsolás, a pályázatok optimalizálása, a törvények, jogszabályok kijátszása nemzeti sport lett? Vidékfejlesztés-e az az általános vidéki jövedelempolitika (és ennek következménye, a vásárlóerő), ami inkább elűzi, semmint megtartja a mezei gazdálkodásban a munkavállalókat?

Vidékfejlesztés-e a szinte általános perspektíva hiány?

Vidékfejlesztési programnak tekinthető-e a sok pénzt felemésztő LEADER program; egyáltalán úgy valósult-e meg, ahogy az a programban szerepel, vagy csak sikerült ügyesen kipipálni?

Nincs értelme tovább sorolni. Vannak, akik mindezt bőséggel ki tudnák egészíteni, és vannak, akik ugyanilyen bőséggel az egészet igyekeznének megcáfolni. Számomra adódik a következtetés: nem lehetne a sok esetben mérsékelt közösségépítői és alkotói képességgel bíró pártjelöltek helyett néha hozzáértőket is indítani a választásokon? Az eredmények ismeretében akadnak települések, ahol ez már remekül működik. De olyan helyről is tudunk, ahonnan elzavarták őket. A feladat közben nem változott.

Azt már látni kellene, hogy a helyben maradásnak csak egyik feltétele, kis szelete a jobb úthálózat, szép faluközpont, a sok térkövezés, a zöldterületek egyre bővülő száma, a parkosítás, az iskola, a templom, az orvosi rendelő tatarozása. A kérdés viszont az, hogy ezek működnek-e? Ha nem, akkor hiába vannak, bizony nem beszélhetünk lakosságmegtartó erőről, de még csak képességről sem.

Ám amíg többségében ez a politikai merítés (bármely oldalon), mit tehetünk? Kik politizálnak és kiknek az érdekeit szolgálják, ez a nagy kérdés. A közszolgálati online lexikon a napnál is világosabban fogalmaz: „Maga a vidékfejlesztési tevékenység integrált vidékfejlesztés kell legyen.”

Van egy mondás, miszerint aki tudja, csinálja, aki nem, az tanítja. De megint mintha fordítva ülnénk a lovon: a közszolgálati tananyagban világosan meg van fogalmazva a teendő, talán azokkal van valami hiba, akik végrehajtják a tanultakat – ha nem éppen szándékos a gyönge eredmény. Egyszerűsítve: képesség vagy szándék nincs a javításra? És tulajdonképpen hol az integrált vidékfejlesztési rendszer?

Dr. Kopácsi János agrármérnök.

Forrás: Népszava