De vajon új korszaknak nevezhető-e az, amiben Schmitt Pál nem takarodik el a Sándor-palotából?

A világért se szeretnék túlmutatni Schmitt Pál jelentőségén, ő kiérdemelte a doktori cím helyett a zárójelet. Annak a hibának, amit az ő kinevezése jelentett, a totál elborult drukkerek világán kívül egyetlen épeszű magyarázata van: hogy a gazdasági szükségállapotban határozott kormányzásra volt szükség, nem fékre meg ellensúlyra, hanem effajta ölebre. Hogy ezért lett Schmitt Pál elnök, és ezért élhette túl a lebukását eddig. Divatos góbésággal: Schmitt nem fog bekerülni a politika szépészeti tankönyveibe, de muszáj volt.

Most viszont eljön a megfontolt, megbeszélős, békülékeny kormányzás ideje. Nem lesz több zabrálás és diktátum, sem egészpályás letámadás körkörös irányba. Pihen a buldózer, kikötötték. Benne hallgat a …Schmitt Pál hallgat benne. Nem megy a ki a fejemből. Valahányszor elábrándozok a konszolidáción, előugrik, vaníliáskarikákkal a fején, és röhög, mint a sakál. Neki aztán óriási buli lenne, ha ezek után még bele is konszolidálnák a székébe.

Az eddigi forradalmi kormányzásnak ő az egyik fő eredménye. Mert mondjuk gazdasági növekedést például nem sikerült összehozni, vagy építeni valamit esetleg, de tányérnyalókkal telerakni minden pozíciót, nos, azzal megvolnánk. Egyben azzal is, hogy bebizonyítsuk, mivel jár, ha az a fő szempont, hogy ne legyen gerincük.

Milyen jól jött volna egy csipetnyi fék meg ellensúly, ugye, amikor a most kényszerűen visszavont médiatörvényt meg a többi otromba hülyeséget Schmitt elolvasás nélkül aláírta és még meg is puszilta! Valaki, aki szólhatott volna, hogy ezt meg kellene fontolni, aki azt merte volna mondani Orbán Viktornak, hogy ennek rosszul mérte fel a következényeit. Milyen hasznos lett volna egy tőle független elme segítsége és kontrollja!

A teljes írást a HVG.hu-n olvashatja el.