Orbán Viktor víziós politikus, aki korszakos személyiségként akar bevonulni a magyarok emlékezetébe. Politikája hiába káros és hamis, mindaddig eredményes marad, amíg a jobbközépen nem akad kihívója. Mindaddig, amíg üres retorikájával képes egyben tartani táborát, amíg a tisztességes és kulturált konzervatívok nem gyűjtenek elég önbecsülést és erőt a szembeforduláshoz, addig sikeres lesz, és ezen egy esetleges (bár igen bizonytalannak tűnő) választási vereség is csak karcolást ejthet.
Nem lehet többé ésszerű az a stratégia, amelyik a baloldali ellenállás jegyében szövetségbe igyekszik kényszeríteni mindazon erőket, melyek szemben állnak a demokráciát és jogállamot romboló alkotmányos puccsal. Nem lehet ésszerű, mert vereségre van ítélve. Nem méltányos, nem időszerű és nem is erkölcsös az az elképzelés, hogy a szocialista párt infrastruktúrájának fölhasználásával jöjjön létre egy koalíció, amelyik majd legyőzi, úgymond, a jobboldalt.
Olyan pártnak kell megszületnie, amelyik helyreállítja a jogállamot, amelyik képes azokra a szerkezeti átalakításokra, melyeket kormányok sora elmulasztott megtenni, amelyik kapitalista piacgazdaságot hirdet, amelyik megszünteti a politika és gazdaság bűnös összefonódását, amelyik elkötelezetten uniópárti, amelyik felhagy a demagóg retorikával és felelőtlen ígérgetéssel. Azoknak kell majd e párt élén állnia, akik megszemélyesíthetik a valódi nemzeti egységet a korszerű, nyugatias jövőt várók számára. Olyan pártnak kell állnia a politikai térkép közepén, amelyik az Orbán-rendszert leváltani akarók számára kínál alternatívát.