A kormány immár a harmadik vagy negyedik megszorítócsomagját jelenti be azóta, hogy 2010 őszén Matolcsy György még 7%-os gazdasági növekedést vizionált 2014-re. Ez a mostani csomag pedig tényleg fájni fog, mert szinte mindenkit érint.
Mégis, a Fidesz megmaradt támogatói jól teszik, ha rögzítik magukban: erre a csomagra az égvilágon semmi szükség nem volna, ha Orbán Viktor nem hinne szinte vallásosan az egykulcsos adó üdvözítő erejében.
A Széll Kálmán-terv 2.0 nevet viselő intézkedéstervezet sokban hasonlít az egyes verzióra. Akárcsak elődje, retorikailag ez a terv is elsősorban a kiadáscsökkentést hangsúlyozza, miközben azok megvalósíthatóságával kapcsolatban változatlanul nem sok kapaszkodót nyújt. A csomag valódi erejét így az újabb sarcok bevezetése adja, jelen esetben főként a tranzakciós– és telefonadó, továbbá a már egyszer beharangozott, de végül meg nem valósult e-útdíj.
Ami a kiadási tételeket illeti, fogalmunk sincs például, miként lehetne még 40 milliárdot spórolni a gyógyszerkasszán. Az a gyanúnk, Szócska Miklós államtitkár elkövette a legnagyobb hibát, amit egy bürokrata elkövethet: hozta a korábbi költségcsökkentési tervekben előírt számokat, és ezáltal szándéka ellenére felbíztatta főnökét, hogy szorítson még tovább a satun.
Az államigazgatásból lefaragni szándékozott 45 milliárd forint forrása hasonlóan bizonytalan. Igencsak kétséges, hogy ez az összeg a rendszer működésének komoly minőségi sérülése nélkül valóban behajtható lenne. Az önkormányzati funkciók átalakításából származó megtakarításokra vonatkozó becslések esetében pedig nincs igazán mihez viszonyítanunk, így csak remélni tudjuk, hogy nem a szokásos Matolcsy-módszerrel dolgoztak a tervezők.
Azonban még ha minden, a megtakarítandó összegekre vonatkozó előrejelzés pontosnak is bizonyul, annak sem örülhetünk igazán. Senkinek ne legyen ugyanis kétsége, hogy a kiadási oldal vágásai sajnos nem hatékonyságjavulásból, hanem egyszerűen minőségromlásból, illetve ellátandó feladatok el nem látásból származó megtakarítások lesznek.
A bevételi oldal alakulása lényegesen egyértelműbb: bár az útidíj kivételével számszakilag megalapozottabbnak tűnik, mint a kiadási oldalra vonatkozó számok, az új sarcok azonban a magyar gazdaság hosszú távú fejlődése szempontjából sokszorosan károsabbnak fognak bizonyulni. A banki tranzakciós adó igazi rémálom, mely rengeteget fog ártani a gazdaság működése szempontjából oly fontos pénzügyi közvetítőrendszernek.
Összességében a Széll Kálmán-terv 2.0 nagyon jelentős terheket tesz a magyar társadalomra, miközben az ország fejlődése szempontjából kontraproduktív hatású cselekvésre ösztönzi a gazdasági szereplőket.
A cikket teljes hosszában a Véleményvezér blogon olvashatja el.