Schmitt Pál plágiumbotránya tegnap a köztársasági elnök lemondásával végződött: a Parlamentben bejelentette, hogy mivel személye megosztja a nemzetet, ezért inkább félreáll.

Az elmúlt két évben sokaktól lehetett hallani olyasmit, hogy Magyarországon megszűnőben a sajtószabadság, sőt már-már a pártállami időszakra jellemző elnyomás kezd visszatérni. Való igaz, a Fidesz-kormány teljesen átszabta a magyar médiaviszonyokat. A közmédia nyíltan kormánypropagandát közvetít, pártközeli üzleti körök vásárolnak fel médiacégeket, orgánumokat, illetve egyre nagyobb a befolyásuk a hirdetési piacon is. És persze ott van az egypárti NMHH működése és az új médiaszabályozás, mely az Unióban is kiverte a biztosítékot.

Ezek a problémák valósak és igen aggasztóak, ám a köztársasági elnök lemondásához vezető események jól mutatják, nem eszik olyan forrón a kását. A magyar média egészét egyetlen kormány sem tudja „semlegesíteni”, a fentiek ellenére is mindig lesznek, akik bátran és tisztességesen teszik a dolgukat.

A köztársasági elnök lemondása azonban politikusi gesztusként elsősorban nem önmagában történelmi jelentőségű, hanem azért, mert remélhetőleg hagyományt fog teremteni. A hasonló helyzetbe kerülő politikusok előtt ezután legalább majd ott lesz Schmitt Pál példája: ha bármi olyat követnek el, ami a leköszönő államfő bűneihez és hibáihoz mérhető, ők már nagyobb valószínűséggel lesznek kénytelenek rögtön venni a kalapjukat.

A teljes cikket a Véleményvezér blogon olvashatja el.