Orbán Viktor nemrég interjút adott az Egyesült Államok egyik legbefolyásosabb politikai napilapjának, a Washington Postnak. Magyar miniszterelnök ritkán kerül amerikai politikai napilapok interjúlistájára, szerintünk már csak ezért is egy remek lehetőség lett volna ez a kormányfőnek arra, hogy az amerikai politikában és a hazánk iránt érdeklődő közvéleményben felmerült kételyek legalább egy részét megpróbálja eloszlatni.

Sajnálatosan azonban Orbán Viktor egy egészen más taktikát választott.

Mindegy is, hogy az ember tud-e angolul vagy sem, elég csak ránézni a szövegre, hogy világosan kiderüljön, a kérdéseket feltevő újságíró valószínűleg többet beszélt az interjú során, mint a magyar miniszterelnök, aki a legtöbb kérdésre egy, legfeljebb két mondattal felelt.

Orbán Viktorból az interjú során nem a ravasz politikus, nem a tehetséges szónok és nem is a kiváló parlamenti vitatkozó, sokkal inkább az olcsó ügyvéd bújt elő, aki nevetséges eljárási szabályokba és szavakba kapaszkodva próbál meg terelni, ahelyett, hogy a feltett kérdésre egyenes választ adna. Például, hogy az egypárti médiatanács tagjait nem ő vagy a Fidesz mint párt, hanem a magyar parlament nevezte ki – mintha ott nem az Orbán Viktor által személyesen kiválogatott fidszes képviselők alkotnának kétharmados többséget. Ehhez hasonlóan az új alaptörvény egypárti mivoltának problémáját is annyival söpörte le, hogy állítása szerint egy bizottság a többi pártot is felkérte, hogy vegyenek részt a folyamatban.

A kormányfő mintha direkt ügyelt volna arra, nehogy véletlenül is érdemi választ adjon bármelyik kérdésre. Ezzel pedig sajnos biztosította azt, hogy az olvasóban a magyar helyzettel és a magyar kormány politikájával kapcsolatos kételyek nem csak, hogy megmaradtak, de még tovább is fokozódtak.

Egy ilyen elpuskázott interjú után azonban nehéz ismét azt az önfelmentő érvet előhozni, miszerint a nyugati kritikusok még csak meg sem akarják hallgatni a magyar kormány álláspontját.

A teljes írást a Véleményvezér blogon olvashatja el.