Amin a gazdasági szereplők és a kormányok általában vitatkozni szoktak, az az időtáv, amiben a gazdasági pálya értelmeződik. Más szóval, a kérdés az, hogy az idő kinek dolgozik. John Maynard Keynes brit közgazdász például azt találta mondani kormányoknak, hogy “hosszú távon mindannyian halottak vagyunk”, ezért jobb lesz a rövid távú kilátásokra figyelni. 

A tündérmese választások előtti utolsó teljes éve a makropálya és a költségvetési pálya drasztikus kiigazításáról fog szólni. Ahhoz, hogy a realitáshoz igazított makrofeltételek teljesüljenek, az államháztartás szerkezetén újabb átalakításra lesz szükség, ami − ahogyan az az eddigi meséből kiderült − bevételt generáló elemekből állhat össze, vagyis adóemelésekből. Szintén a meséből tudjuk, hogy ennek milyen veszélyei vannak, hiszen a bevételgenerálás hazai módszerének egyértelműek a növekedési áldozatai, amelyek rövid távon bár az egyensúly irányába lökhetik az államháztartás egyenlegét, hosszú távon viszont torzítják a makropályát, vagyis újabb kiigazításhoz vezetnek. Ezt addig lehet folytatni, amíg a kiigazítás mértéke teljesen el nem fojtja magának a kiigazításnak a célját (akkora a növekedési áldozat, hogy annak bevételkiesést okozó hatása nagyobb a direkt bevételgenerálásnál). 

A teljes írást elolvashatják a Napi Gazdaságban.