“Elképesztő tempóban váltak utálatossá a magyar társadalom és a politika szemében a hajléktalanok. Elmaradt a finom átmenet, a kis csipkelődés, majd az egyre több rágalmazás, semmi fokozatosság, romantika vagy cselszövés. Vagy nálam esett ki jó néhány év, bár úgy rémlik, magamnál voltam, vagy tényleg egyik pillanatról a másikra váltak űzött és űzendő vadakká mindazok, akiket ebbe a gyűjtőfogalomba szokás manapság belegyömöszölni.

Talán nyomokban felfedezhető a hajléktalanokkal való ellenérzésben némi tendenciózus vonás, de az átmenet a sajnáljuk őkettől az átnézünk rajtukon át a deutálommárőketig finoman szólva is hirtelen volt. Ahogy nekünk is egyre rosszabbul meg, zavar már minket a szembe jövő nyomor. Senki sem akarja látni, hogy egyre többen vannak, de főleg lehetséges jövőbeni önmagunktól undorodunk. Persze az is lehet, hogy nem csak érzéki csalódás mindez, és tényleg koszosabbak, büdösebbek, mint pár éve, és mintha vádlóbban is néznének.” – írja a stop.hu szerzője, a kormánypolitikától az önkormányzati döntésekig tapasztalható fejleményekre reflektálva.

“A hajléktalanokkal ugyanis az épített környezet védelméről, illetve a területfejlesztésről és területrendezésről szóló, rövidesen módosítandó törvény foglalkozik. Az új csudát a Belügyminisztérium dolgozza ki, ami éppen olyan megdöbbentő, mint hogy a romák problémájának lehetséges megoldását is a belügyi tárca egyik vezető munkatársa cifrázta nemrég a Hír TV-n. Az üzenet bűn egyértelmű: a hajléktalan szerencsétlenné lett állampolgárból a törvény erejénél fogva az urbanizáció mételyévé, hovatovább a közterületek szinte egyetlen zavaró tényezőjévé válik. Sőt, decemberben a fővárosban erről már nyugodtan beszélhetünk múltidőben. Ezzel kis hazánk a 21. században zárkózik fel a viktoriánus Angliához.”

“A helyzet az unalomig ismert. Pénz nincs, az ideiglenes ellátás legnagyobb kerékkötői éppen a lágyszívű pécsi polgárok, akik mindenhol szívesen látják a hajléktalanokat, feltéve, hogy azok apró pontok a horizont szélén. Már a diszpécserszolgálat üzemeltetésére sincs pénz, és az utcai szolgálatokból is mind kevesebbre jut. Idő kérdése csak, hogy eljussunk odáig, hogy mindegyikből egy lesz. A Nagy Központi Szám, amin bejelenthetjük, hogy több adót fizetnénk, hogy füstöl a szomszéd, hogy elveszett a cicánk, és mire az unott géphang benyögi, hogy “Amennyiben félig fagyott hajléktalant talált, nyomja meg a kilences gombot”, a nyomorult teljesen megfagy. A Nagy Központi Biokom emberei pedig a közterületek rendben tartása, a parkolás ellenőrzése mellett tiszta tűt visznek a drogosoknak, és takarót a hajléktalanoknak. Vagy hajléktalanokat a kényszerszállóra.

Röviden, a politika egyik kezüknél fogva erőszakkal magához rántja a hajléktalanokat, a másikat elengedve meg ellöki őket magától. Így azonban félő, hogy a nyomorult majd kettészakad. ” – olvasható a hírportálon.

A teljes írást a stop.hu-n olvashatja el.