A 2014 és 2020 közötti uniós költségvetési időszak közösségi fejlesztési programjaira vonatkozó európai bizottsági tervek olyan szigorításokat tartalmaznak, amelyek jelentős mértékben alakítják át a Magyarország számára rendelkezésre álló uniós támogatások felhasználásának módját, lehetőségeit. A sokszor hasznos, de több ponton kockázatos javaslatokat is tartalmazó programcsomag elfogadása során hazánknak erős nemzeti érdekvédelemre, felelős költségvetési politikára és felkészült uniós fejlesztési tervezésre lesz szüksége.
Az Európai Bizottság tavaly nyáron mutatta be a 2014-2020 időszakra vonatkozó költségvetési javaslatát. Bár az Európai Tanács hónapokkal korábban az EU2020 Stratégiában rendkívül ambiciózus célokat tűzött maga elé, az optimizmus nem tükröződik a költségvetési számokban. A Bizottság a tagállamoktól bruttó nemzeti jövedelmük (GNI) 1,05 százalékának befizetését kérte a közös célok támogatására. Ez nagyon realista elképzelés, hiszen összehasonlításképp 2004-ben Barroso a GNI 1,21 százalékát terjesztette elő javaslatként, míg végül akkor, hosszúra nyúló költségvetési alkuban a tagállamok 1,045%-ban állapodtak meg. Valószínű, hogy a jelenlegi visszafogott pénzügyi tervezés során már az európai adósságválság költségeit is bekalkulálták és immár nem lehet több pénzt kifacsarni a nettó befizető tagországokból a közösségi költségvetés számára.
Mindez Magyarország uniós támogatásokból való részesedésére nézve annyit jelent, hogy a most kezdődő hosszú és nehéz alkufolyamatban nem a korábban elért támogatási szint javítása, hanem annak megtartása jelenti a reálisan kitűzhető célt.
A Kohéziós Politika célja az Unió eltérő fejlettségű régiói közötti különbségek közép- és hosszútávú csökkentése. A források közösségi szinten létrehozott szabályrendszere határozza meg, hogy Magyarország mennyi uniós fejlesztési forrással rendelkezhet, azt mire és milyen feltételekkel használhatja fel.
Brüsszel a 2007-2013-as időszakban összesen megközelítőleg 348 milliárd eurót költ a Kohéziós Politikára, amelyből Magyarországra hozzávetőlegesen 25,3 milliárd euró jut. A most előterjesztett javaslat 2014 és 2020 között összesen 376 milliárd eurót szán ugyanezen célokra, így elvileg nem volna lehetetlen a jelenlegi uniós költségvetési időszakban a hazánknak juttatott fejlesztési források mértékének megőrzése.
Ugyanakkor a részesedésünk mértékét és a felhasználás módját nagymértékben meghatározzák az elosztási szabályok, amelyek a bizottsági tervek szerint számos ponton nemzeti érdekeinkkel ellentétesen változnak. Hiszen több, szakmailag előremutató változás ellenére Magyarország akár 5-6 milliárd eurót is veszíthet jelenlegi forrásaihoz képest, emellett egyes szakterületeken -például a felsőoktatás támogatásában- előre borítékolható a további forrásvesztés.
Az egyik legfontosabb változás, hogy átalakítani javasolják az egyes régiók besorolását. Az eddigi alapvetően kétosztatú (átmeneti szabályokat nem vizsgálva, leegyszerűsítve: fejlett–fejletlen) rendszert háromosztatú (fejlett–közepesen fejlett–fejletlen) váltja fel. Az úgynevezett átmeneti (közepesen fejlett) kategória támogatására a Bizottság 38,9 milliárd eurót különítene el, mely összeget elsősorban a fejletlen régiók számára juttatandó forrásokból vonják el.
Mivel a Budapest és Pest megye által alkotott, fejlett régiónk kivételével hazánk egészének területe fejletlennek számít, Magyarországon nem lesz közepesen fejlett régió és így a nemzeti szinten elérhető forrás az átrendezés okán csökken.
Második és egyben igazán drasztikus érvágásként a Magyarország számára elérhető fejlesztési források jelentős mértékű csökkenését okozza a javasolt új támogatásplafon. A jövőben egységesen egy tagállam GDP-jének 2,5 százaléka lenne a maximálisan elérhető uniós támogatás határa. Jelenleg a limit országonként változó, mivel Magyarország számára – Gyurcsány Ferenc kormányfő Tony Blairrel folytatott sikeres tárgyalásainak eredményeképp – egy jóval magasabb plafon, a GDP 3,524 százaléka lett a 2005 decemberi Európai Tanács ülésén meghatározva.
Tekintettel arra, hogy Magyarország az elmúlt években többször gazdasági visszaesést produkált, továbbá a 2009-2011-es időszak rövid és gyenge növekedése után ismét a recesszió veszélye fenyeget, így a fix, 2,5 százalékos plafon is alacsonyabb maximális támogatást jelent. Pontos számok meghatározása egyelőre nehéz, de előzetes szakmai becslés alapján kisebb részben a régiós átrendezés és nagyobb részben az alacsonyabb támogatásplafon bevezetése a Magyarország számára elérhető uniós fejlesztési források összegét 5-6 milliárd euróval csökkenti. Ennek fényében pedig igen sovány vigasznak tűnik a Bizottság azon érvelése, miszerint a 2014-2020 időszak közepén a támogatás összegét a magyar GDP esetlegesen magas növekedése szerint korrigálják.
