A héten a kormánypárti többség leszavazta az ügynökakták megnyitását előterjesztő LMP-s javaslat tárgysorozatba vételét, amit nem mellékesen a Jobbik például támogatott. A Véleményvezér szerint a Fidesz ellenszavazatait nehéz máshogyan olvasni, mint hogy az elmúlt huszonkét év elitje továbbra is szorosan összezár.
Úgy tűnhet, a magyar politikai életben kevés annyiszor megrágott téma van, mint az ügynökkérdés, a valóságban azonban a közéleti diskurzus még csak odáig sem jutott el, hogy a szélesebb nyilvánosság számára érthetővé tegye, pontosan hány és milyen névsorról is van szó, illetve hogy elmagyarázza, mi is az igazi tétje ezek nyilvánosságra kerülésének.
Az egész kérdés megmaradt néhány rendkívül tiszteletreméltó ember és intézmény magányos harcának, akiket mind a jobboldali, mind a baloldali fősodor szisztematikusan agyonhallgatott. Ami pedig a rendszerváltozás politikai pártjait illeti, az ő igazi, szlogeneken túli álláspontjuk mindvégig konzisztens volt: a valóságban soha egyik sem akarta igazán, hogy ez a téma valóban átvizsgálásra kerüljön.
Az ügynökakták megnyitása ellen korábban és manapság is felhozott érveket gyakorlatilag teljesen hitelteleníti az a tény, hogy mára rajtunk kívül az Európai Unió valamennyi volt kommunista országában sokkal több tudható ezekről az adatokról, mint nálunk.
Az ember azt gondolta volna, hogy az elmúlt két évtized forradalommal való lezárását meghirdető második Orbán-kormány majd talán ebben az ügyben is határozottan fog fellépni. Végülis 1988-90-ben mégiscsak ők voltak a kommunisták legharcosabb ellenfelei, meghatározó politikusaikról pedig már csak az életkori okok miatt is nehéz lenne érintettséget feltételezni.
Mégsem történt semmi. A visszamenőleges hatályú adóztatás nem volt tabu, a magántulajdon nem volt tabu, ám az ügynökakták nyilvánossága továbbra is ugyanolyan tabu maradt. A múlt feltárásának kérdésében nem meglepő módon csak az LMP és a Jobbik hajlandó az erkölcsileg helyes és Magyarország jövője szempontjából üdvös megoldást szorgalmazni. Mindebből nehéz lenne másra következtetni, mint arra, hogy az előző huszonkét év elitjét adó két párt valamilyen okból kifejezetten ellenérdekelt az ügynökakták nyilvánosságra hozásában.
Ha úgy tetszik, mindkettő elegendően el- vagy leköteleződött annak a rétegnek, amelyik az ügynökkérdés rendezésének, az igazság kiderülésének kárvallotja lenne.
A teljes írást a Véleményvezér blogon olvashatja el.