Ami elkerülhetetlen lesz: megalapozatlanul optimista feltételezéseken alapul, ellentmondásokkal teli, és ebben a formában még egyes kormánytagok szerint sem teljesíthető. Az viszont sajnos tény, hogy csupán az új adók mintegy 500 milliárdos többletterhet hoznak számunkra.

 

 

Nagy meghökkenéssel és fenntartásokkal fogadták a tavasszal a szakértők a kormányfő kijelentését arról, hogy már a nyár elejére kész lesz a 2013-as költségvetés. A kételyek érthetőek, mert az idei gazdasági folyamatokról még nem áll rendelkezésre elegendő tény ahhoz, hogy megalapozottan lehessen prognosztizálni a jövő évet, ráadásul a külső környezet is – gondoljunk csak az euróválságra és várható következményeire – több mint bizonytalan. A nagy kapkodás azért is furcsának tűnt, mert tavaly még karácsony körül is módosítgatták a büdzsét, az utolsó pillanatban hajtva végre jelentős változtatásokat. Az már csak hab a tortán, hogy 2011-hez hasonlóan az idén is már év közben többször hozzányúltak, és nehéz követni, melyik éppen az utolsó verzió.

A fanyalgások ellenére jó taktikai húzásnak tekinthető a büdzsékészítés felgyorsítása, mert ezzel a kormány több legyet üthet egy csapásra: jó pontokat szerezhet az IMF-tárgyalások előtt csakúgy, mint az ellenünk folyó túlzott deficit eljárásban, elősegítve ezzel a szankcióveszély elhárítását. Ugyanakkor a nyári szezon előtt újabb témát dob be, lehet rajta rágódni és vitatkozni, némiképp elterelve a figyelmet az aktuális gondokról. A kockázat pedig minimális, mivel rengeteg idő van még arra, hogy a tervet kedvük szerint módosítgassák, sőt horribile dictu még a realitásokhoz is némileg hozzáigazítsák.

 

 

Rá is fér, mert jelen formájában a legnagyobb baj vele az, hogy a megjelölt fő célok eléréséhez nem csupán a szükséges alapok hiányoznak, de a módszerek is gyökeresen ellentétes hatással járnak. Matolcsy György elsőrendű prioritásként a gazdasági növekedést és a foglalkoztatás bővülését nevezte meg, amivel nehéz vitatkozni. A konvergencia-programhoz illeszkedően 1,6 százalékos GDP emelkedéssel kalkulálnak, ami messze van a miniszter által emlegetett robusztus növekedéstől, de az idei adatokat tekintve a valós lehetőségektől is. Nem csupán az a gond, hogy tartósnak látszó recesszióban vagyunk és az első negyedévben a csődközelben lévő görögök és portugálok után a legnagyobb visszaesést produkáltuk az EU-ban, hanem nyoma nincs annak a növekedési potenciálnak, amelyre a költségvetés alapozódik.

A beruházások mélyrepülése folytatódik, idei 8,6 százalékos zuhanása az amúgy is alacsony bázishoz képest azt jelzi, hogy a magyar gazdaság fellendülésére rövid-, sőt középtávon aligha számíthatunk. Ezen persze lehetne változtatni, ha a kormány a bővülés forrásait ösztönző lépéseket tenne, és egyrészt segítené az üzleti szféra működését, másrészt serkentené a belső fogyasztást. Ahogy a Költségvetési Tanács is leszögezte, a tervezett növekedés csak akkor lenne megvalósítható, ha a belső fogyasztás javulna és a befektetői bizalmat sikerülne helyreállítani.

A 2013-as költségvetés tervezete viszont ennek pont az ellenkezőjét tartalmazza: összességében 600 milliárd forinttal több adóbevétellel számol, és ennek legnagyobb része új terhekből származik, amelyek a lakosságot és a cégeket egyaránt sújtják. Már felsorolni sem könnyű a nagy adócsökkentés kormányának újításait: tranzakciós adó, biztosítási adó, távközlési adó, közműcégek speciális adója, útdíj, hogy az olyan apróságokról, mint az ebadó, dugódíj stb. ne is beszéljünk. Hogy lehetne a vállalkozási kedvet és a keresletet fellendíteni és ezáltal növekedést elérni úgy, hogy a már így is túlterhelt társadalmat és gazdaságot tovább zsigereljük?

 

A teljes cikket a 168 óra Online-on olvashatja el.