A szerzőpáros ezúttal még alaposabb és terjedelmesebb elemzés alá vetette az új – még nem egyészen végleges – rendszert, melyről az alábbi összefoglaló mondatokat válogattuk össze:

“Álláspontunk szerint az egyoldalúan manipulált EVK [egyéni választókerületek – a szerk.] határok és más részletszabályok együttes hatására a törvényjavaslatban foglalt választási rendszer érdemben korlátozza a jelenlegi kormány leválthatóságát, hiszen szinte kizárólag döntő ellenzéki győzelem esetén tudna érvényesülni ez a társadalmi támogatottság a képviselői mandátumok szintjén.” – írja Szigetvári Viktor és Vető Balázs.

“Az új rendszerben a stabil baloldali választókerületek a többieknél nagyobb népességű, elzárt, jellemzően nagyvárosias szigetekké válnak, a stabil jobboldali választókerületek mennyiségükben és támogatottsági szerkezetükben megerősödnek, a billegő választókerületek pedig határozottan jobboldalibb karakterűvé válnak. 1990 és 2010 között a billegő választókerületek valóban billegő, kiegyenlített jobb–bal támogatosságú választókerületek voltak. Ha az új rendszer így marad, akkor az „új billegők” a jobboldal számára sokkal kedvezőbb adottságúak lesznek.” – taglalja a szerzőpáros a választókerületek határainak problémáit.

Néhány mondat a pártrenszerre kifejtett hatásáról:

“A parlamenti választási reform másik elfogadhatatlan eleme a kispárt-ellenesség, ami rontja az LMP és a JOBBIK választási esélyeit. Az ajánlószelvény-gyűjtés idejének várható rövidítése, a szükséges ajánlószelvények számának aránytalan növelése és a „győztes kompenzáció” mind a kisebb jelöltállítók parlamenti képviseleti esélyeit rombolják egy olyan választási rendszeren belül, amely többségibb karakteréből fakadóan amúgy is inkább a nagyobb pártokat jutalmazza. Modellszámításaink szerint 2010-ben az LMP és JOBBIK összeadott területi listaszavazat száma együttesen kevesebb mint 80 százaléka lett volna a FIDESZ–KNDP győztes kompenzációs szavazatainak. Mivel nincs elkülönített kompenzációs lista, így e szavazatok döntően befolyásolják a listás szavazati arányokat. A kompenzációs rendszer eddig arra szolgált, hogy a vesztes jelöltállítók képviseleti arányát javítsa. Az új rendszerben a kompenzáció egyrészt kioltja önmagát, másrészt közben mandátumokat szív el a kisebb jelöltállítóktól. Ez tovább erősíti a választási rendszer aránytalanságát.”

“Mert bár az új választási rendszerben is le lehet váltani a most kormányzó erőket, de csak akkor, ha nagy és egységes támogatottsága van a demokratikus ellenzéknek. Azonban az új rendszert úgy alkották meg, hogy közepes támogatottsági előny és fej-fej melletti küzdelem esetén nem lehet leváltani a mostani kormányt még akkor sem, ha a választók többsége ezt is akarná. Ez a többségi akarat rendszerszintű figyelmen kívül hagyása.” – írja Szigetvári és Vető.

Végül a – minimumot jelentő – megoldási javaslatok:

“Minimum el kell vetni a kötelező belföldi, nem kisebbségi regisztrációs eljárás lehetőségét, meg kell hosszabbítani az ajánlószelvény-gyűjtésre rendelkezésre álló időt, és csak az EVK-k számának csökkenésével arányosan szabad növelni a szükséges cédulák számát. Ki kell vezetni a kompenzációs rendszerből a kispártellenes és önkioltó „győztes kompenzációs” elemet, és legfőképpen kiegyensúlyozottabbá kell alakítani a 106 EVK határait. Végezetül szerencsés volna, ha a Magyarországon állandó lakhellyel nem rendelkező magyar állampolgárok szavazati jogának kérdésére alkotmányos és nemzetközi vállalásainkkal is összhangban levő megoldást találnának a kormányzó erők.”

A teljes elemzést a Haza és Haladás blogján olvashatja el.

Kép forrása: hazaeshaladas.blog.hu