Miklós Gábor a mostani kormánypolitika mélyebb megértésének szándékával írta meg cikkét, amelyet Orbán Viktor karakterének elemzésével kezdett:

„Orbán Viktor feltehetően olvasta a közhelyessé lett kossuthi idézetet, miszerint a politika az egzigenciák tudománya, azaz a szükségességek és a lehetőségek összehangolásának művészete. Ám nem értette meg. Az ővilága a vágyak országa, az őeszméje az akarat diadala. És valóban: tömegeket tudott maga mögé állítani akaratának erejével. Nem vitathatjuk el politikusi karizmáját. Kell, hogy legyen, hiszen sokszor képes volt megújítani táborát, új embereket nyert meg, s széles rajongóköre van most is.”

És bár ez a bázis egy meglehetősen egyedi, mondhatni különös politikát vár el a kormányoldaltól, a legtöbb külsőbírálat az elmúlt hetekben leginkább a gazdaságpolitika kapcsán érkezett hazánkra:

„A világ ugyan kineveti az avítt stílust, ám a leértékeléseket nem ez, hanem a rossz gazdaságpolitika okozza. Ilyen telik Matolcsy Györgytől is. Már bizonyos: Orbán Viktor azért emelte a gazdasági csúcstárca élére, mert őtudta számára meggyőzően felvázolni a meredek gazdasági fejlődés varázstrükkjeit.

A kormányzat elkeseredetten küzd a tények ellen. Orbán hivatalában tartja Matolcsyt, akivel az IMF nem akar tárgyalni. (Én sem tenném a helyükben.) Szijjártó Péter tovább mondja robothangján félperces örök igazságait. Feltehetően el is hiszik, amit mondanak. Orbánnak mondják. Egy magát nemzeti prófétaként, fejedelmi sámánként megélőminiszterelnökünk lett. Valaki, aki direkt mail útján értekezik népével, jobb esetben szózatot intéz hozzá.”

Mindazonáltal a szerzőezúttal – Orbán “megértése” mellett – azokra a politikusokra vetíti ki, akik képesek lennének a racionálisabb politizálást képviselni a Fideszban, valamilyen oknál fogva mégsem teszik.

“A helyzetért tehát azon fideszes politikusok felelnek, akiknek elég szakértelmük, politikai tehetségük, ravaszságuk, tapasztalatuk van. Ám a bátorságuk szelektív. Lázár János vagy Pokorni Zoltán bírálja az oktatáspolitika visszaforgatását, elszakítását a társadalomtól, de ahhoz nincs bátorsága, hogy kimondja: velejéig rossz az O. V. által jóváhagyott törvénytervezet.

A gazdaságban az eva védelméig jutottak el, miközben Lázár azt mondja: Matolcsy tökéletes bizalmukat élvezi. Ki hiszi ezt el?

Érzékelhető, hogy ők tudják: hazardíroznak az ország sorsával. Pártjukban már sokan elsüllyedtek a politikai semmiben, ha ellenvéleményük volt. Hát még azok közül, akik kihívást intéztek Orbánhoz! Félnek. Ezzel együtt állítom, hogy e férfiak a főfelelősei az ország romló helyzetének, híre rosszabbodásának, társadalma szétszakadásának. Mert feltehetőleg tudják, mit tesznek, és még inkább azt, hogy mit nem tesznek meg.” – írja Miklós Gábor.

A teljes írást a nol.hu-n olvashatja el.