Ez igazán stílszerű, oroszos megközelítése volt az adásvételnek: a lényegről már megegyeztünk, néhány csip-csup ügy még hátra van, de az már a jogászok dolga. Ez azonban legföljebb kellemetlen, de a lényegen nem változtat: különösebb kétségeink nem lehetnek afelől, hogy ez az üzlet létrejön.

De megéri-e nekünk, hogy csaknem 300 milliárd forintot kifizessen az állam egy gáz-nagykereskedelmi és -tároló cégért? Ennek a társaságnak egy kiemelkedő startégiai értéke van a miniszterelnök számára: a kezében van a magyarországi gázárakat alapvetően és hosszú távra meghatározó kereskedelmi szerződés az oroszokkal. Ennek, ezáltal pedig a gázárnak és a hazai gázkereskedelemnek a felügyeletét Orbán mindig is stratégiai kérdésnek tekintette. Ebből fakadóan pedig károsnak azt a helyzetet, hogy a magyar kormánynak nincs „hivatalos” rálátása erre a szerződésre, amelynek feltételeire legfeljebb közvetett a ráhatása.

Az írás folytatását a Népszabadság Online közli.