Az MSZP és kapcsolt társai pártként legfeljebb a harmadik hely elérésére voltak alkalmasak. A bukás elkerülhetetlenné vált: hiába állt elő miniszterelnökként Gyurcsány Ferenc a cigányságot megregulázni szándékozó közmunkaprogrammal, a mesterséges hisztériát csak tovább gerjesztette vele. A politikai korrektség kutyák elé vetése nem Orbán Viktor találmánya: a végén már annak kellett szégyellnie magát, aki nem érezte úgy, hogy cigányoznia kell, s ez még annak ellenére is így volt, hogy épp akkoriban járta az országot egy kivégzőosztag, amely gyereket, felnőttet válogatás nélkül gyilkolt csak azért, mert szerencsétlenek cigányoknak születtek. A gyilkosoknak történetesen bejött a Jobbik ideo­­lógiája, amelynek központi eleme az volt, hogy igazságot kell tenni a rendszerváltás bűneiért. A Jobbik a fő felelősöket a cigányságban és a zsidóságban találta meg, etnikai megoldást sürgetve, előbbieket például munkatáborba akarta zárni Miskolc mellett, utóbbiakat pedig nemes egyszerűséggel elűzni innen.

Botka is az igazságtevést tűzte zászlajára, a mérhetetlen jövedelmi különbségeket szűkítené, vagyoni esélyegyenlőséget hirdet, luxusadót, garantált alapjövedelmet tesztüzemmódban. Társadalmi beavatkozást sürget. E program jelenthet valamiféle lehetőséget, mert Fidesz–Jobbik-küzdelem ide, a cigányság megalázása oda, a helyzet az elmúlt hat évben jottányival sem lett jobb, épp ellenkezőleg. Botka országjárása elsősorban azokat az elkeseredett tömegeket veszi célba, amelyek egykoron stabil baloldali szavazóknak számítottak, de a 2006 és 2010 közötti összeomlás idején és azután a Jobbik szívós munkával elevett előlük.

Az írás a 168Óra.hu-n folytatódik.