1. Magyarország mostanra az eltékozolt rendszerváltás példájává lett. A remélt jólét és demokrácia helyett az ország a gazdagok tulajdonává lett, amelyben nemcsak a jelent, hanem a jövőt is az ő érdekeik határozzák meg. Hogyha minden így folytatódik, akkor a nép véglegesen elveszíti a jogát az országhoz. A magyar nép többsége nem ezt akarta de mi még a milliós baloldal számára sem tudtuk megmutatni a kivezető utat – egyre távolabbra kerültünk baloldali eszméink megvalósításától.
Ezt a tesze-tosza politizálgatást nem folytathatjuk. Ha nem tudunk gyökeresen megújulni, akkor menthetetlenül „kihullunk az Idő rostáján!”
A baloldali eszmék természetesen megmaradnak, hiszen milliók lelkében élnek és előbb vagy utóbb újjászületnek. De hátha mi is képesek vagyunk az újjászületés végrehajtására? Mit tehetünk?
2. A mult elmúlt, a jelen nem a miénk, csak a jövő felé fordulhatunk. A szervezeti rendszer átalakítása és új vezetők választása javíthatják a párt túlélési esélyeit, de nem elegendőek a feltámadásához. Ezt a pártot és ezt a nemzetet már csakis egy teljes történelmi fordulattal lehet életre serkenteni! Egy új, közös nagy álom, a haza és haladás követelményeit egyesítő „szellemi katalizátor” nélkül nem lehet jövőnk. A mostani rendszer leváltása alapvető feladat, de mi lesz azután?! Azt mesélték, hogy a Téli Palotát elfoglaló matrózok beültek az elkergetett urak bársonyszékébe és várták, hogy holnapra minden jobbra fordul – de nem így lett. Meg kell tervezni a mostani rendszert felváltó új korszak létrehozását is. Mire építhetünk?
3. A kapitalizmus világméretű átalakulásával két, ellentétes alternatíva formálódik. A fejlett világban egy olyan társadalmi-gazdasági átalakulás kezdődött, amelyben az állam saját érdekében szociális felelősséget vállal valamennyi polgáráért és a társadalom minden tagja számára megteremti a felemelkedés esélyeit és lehetőségeit. A másik változat – amelybe mi is kerültünk – az egyéni érdekeket szolgáló államszervezetre épített tekintélyuralmi rendszerek újjáéledése. Ha szebb jövőt akarunk a nemzetnek, akkor csakis az első út, egy közösségi jóléti rendszer megteremtése lehet a stratégiai célunk. Fel kell emelni a népet, hogy a nemzet is megujulhasson – ismerték fel már a reformkorban és azóta is ez jelenti a vízválasztót az igazi hazafiak és a nemzeti jelszavakkal ügyeskedő politikusok között.
4. Jó irányba indultunk, amikor a jóléti rendszerváltást tűztük ki célként, de annak megvalósítására sem a párt, sem a társadalom nem volt felkészülve. Az alapvető probléma, hogy egyes részterületek azonnali átalakítására törekedtünk – pedig csakis egy komplex, minden területre kiterjedő, egymással összhangban álló, évtizedes átalakítási folyamattal érhető el egy emberibb kapitalista rendszer.
5. Egy ilyen átalakítás gyökeresen megváltoztatja az ország állapotát – másfajta demokrácia felé vezet. Szabadságot ad a közösségeknek, felszabadítja az embereket a totálissá lett állami gyámkodás és ellenőrzés alól, valódi esélyteremtéssel nyit kivezető utakat a szegénységből. Nem „csak” a hatalmon lévők leváltása a cél, hanem egy olyan emberibb, igazságosabb társadalom felépítése, amelyben társadalmi biztonságban, a holnaptól való félelem nélkül lehet élni. A demokrácia kiteljesítése, az esélyegyenlőség, a természeti és társadalmi életminőség színvonalának általános emelése és az EU-ban kibontakozó új gazdasági forradalomhoz való hozzákapcsolódás olyan jelentőségű változtatásokkal jár, ami csak a rendszerváltáshoz hasonlítható. Ezért ez a program nem csupán pártprogram, hanem a nemzeti újjászületés programja is. Ennek megteremtése nemcsak a pártnak és a kisemmizett millióknak, hanem az egész magyar társadalom jövőjének a kulcsa.
(A társadalmi rendszerváltás meghatározó tennivalóinak közérthető összefoglalását mellékeljük.)
6. A gyökeres változtatások alapja egy olyan, történelmi jelentőségű, nemzeti politikai kiegyezés lehet, amely újraegyesíti a baloldalt és hosszú távú, stratégiai érdekközösséget teremt a népben, nemzetben és közös Európában hívő demokraták között. Minden olyan párttal, társadalmi és civil szervezettel össze kell fogni, amelyik valóban érdekelt az ország demokratikus újjászületésében – de mindenekelőtt a pártot kell megváltoztatni. Csak új emberi és politikai minőséggel indítható el a változtatás! A javasolt baloldali nemzeti jövőkép lehetőséget nyújt arra, hogy a párt aktivizálódjon, belülről is újjászülessen és újra reális kormányzati alternatívává váljon a társadalom számára. Képes lesz az MSZP arra, hogy felnőjön a történelmi ki híváshoz – ez a legfontosabb kérdés. „A siker nem végleges, a kudarc nem végzetes…az számít csak, hogy legyen erő a folytatáshoz” mondta Churcill, hazája legnehezebb időszakában. Egyetértek vele.
Dr. Köteles Lajos, társadalomkutató, nyugalmazott főiskolai tanár