„Ne feledjük: a tankötelezettség a legfontosabb tanulói jog is egyben. Ez rövidült meg most két évvel. És azt se tévesszük szem elől, hogy ez nem egyformán hat a társadalom különböző rétegeiből származó fiatalokra. Mert ha az iskolának van valami szerepe egy fiatal majdani társadalmi helyfoglalásában – márpedig van ilyen szerepe –, akkor ez a kétévnyi csökkentés azoknak az esélyeit rontja, akiknek a családi körülményei és kulturális hozadéka kevésbé kedvező, mivel az iskolai sikeresség szempontjából nagy jelentősége van a családi háttér kulturális hatásainak.” – olvasható a neveléstudományi szakember az új szabályozás társadalmi szolidaritásra gyakorolt hatásáról alkotott véleménye. Mindazonáltal a pontosabban vett szakmai szempontok is előkerülnek.

„Azt se felejtsük el, hogy ezt a családból hozott kulturális hatást a szegényebb körülmények közt nevelkedő gyerekek esetében sem csak negatív előjellel lehet meghatározni. A külvárosok barátságtalan bérházaiban vagy a kisfalusi házikókban nevelkedő gyerekek „kultúrájában” számos olyan fontos elem van, amelyet az iskola nem vesz figyelembe, nem értékel. Kulturális hozott értékeiket a domináns iskolai tudáskánon többnyire nem sokra értékeli. Fontos volna, hogy a külvárosi bérházakból és a tanyák kis házaiból iskolába járó gyerekek kultúráját – praktikus ismereteit, természetismeretét, szocializációs kultúráját – ne a középosztály tradicionális kultúrájához való viszonyukban értékeljük és minősítsük plusz vagy mínusz előjellel.

Ajánlatos volna elgondolkodni azon is, hogy a tantervekben kanonizált műveltségtartalom a társadalmi „összműveltség” mely szeletét képezi le. Mennél gyorsabban és mennél szélesebb területen fejlődik a társadalmi „össztudás”, annál rugalmasabban kellene az ún. „általános” műveltségre vonatkozó nézeteinket felülvizsgálni, és beemelni ebbe a körbe olyan tudáselemeket, amelyek a tudomány és technika fejlődésével már bebocsátást nyertek az „általános műveltség” kánonjába.” – olvasható az írásban.

A teljes írást a nol.hu-n olvashatja el.