Téved, aki azt hiszi, hogy a váltás a nagy öregeket érinti, akik a szocialista vendéglátásból érkeztek, mint az amerikai imperializmust ismét a szájára vevő Boross Péter. Nem, ők már korunk „hazaárulói”, akiket az új hullám most mégis elsodor. Kell a helyük, mert a hódításhoz nem elég szimplán a berken belüliség, még nemzetibbekre, azaz még szolgálatkészebbekre van szükség, akik levezénylik a megújulás nélkülözhetetlen elemeként szükséges tulajdonosváltásokat. Ezzel a körrel már február elején megtartották az első zártkörű konferenciát, amelyről a szakma csak utólag hallott. A ma már kormánybiztosként fungáló volt PwC-vezér (lásd: a cég az olimpiai pályázat fő előkészítője) a tanácskozást akkor civil kezdeményezésként jellemezte, amelynek fő követelménye az volt, hogy „ne legyen átpolitizálva”.
Két hónappal később mégis sikerült az ügyet átpolitizálni: leváltásokkal, kinevezésekkel megtörtént a szokásos centralizálás, hogy ettől fogva a turizmus is „meg tudjon felelni a kor kihívásainak”. Alig egy hónap telt el, mikor is tizenhárman kiléptek a gasztronómiai egyesületből, hogy megalakítsák a Pannon Gasztronómiai Akadémiát – az egyesület elnöke szerint megindult a tülekedés az állami pénzekért.
A kilépők egyik hangadója nem is köntörfalazott. Zsidai Roy: „Attól még, hogy valaki egy szuperguru és szakértő, nem biztos, hogy a döntéshozókkal neki kellene tárgyalni” – magyarázta a válást. (A minap a luxuséttermeket üzemeltető Zsidai várbeli központi konyháján az ellenőrök súlyos szabálytalanságok egész sorát tárták fel.)
A honfoglalásból kiveszi részét a felcsúti ember is. Az egyre több lábon álló Mészáros Lőrinc és népi zenekara komoly szereplőjévé válik az ágazatnak, érdekeltségei imponáló gyorsasággal szövik át a hotelszakmát – és további akvizíciói várhatók a bankokra adósság fejében ráragadt szállodák környékén. Várhatóan a gazdát cserélt Hunguest alapjain szökken majd szárba a régóta vágyott nemzeti szállodalánc.
A véleménycikk a 168Óra.hu-n folytatódik.