“2008 szeptemberében, mikor kitört a pénzügyi válság, Magyarország egy olyan súlyos problémával küzdött, amelyről kevés elemzésben van szó, ez pedig a jegybanki devizatartalékok alacsony, vagyis relatív alacsony szintje. Kvázi államcsőd közeli helyzet is amiatt alakult ki, hogy a devizatartalék mértéke nem felelt meg a Guidotti-Greenspan szabály által előírt nagyságnak.” – helyezi a mostani vélekedéseket egy másik perpektívába a blog szerzője, majd egy párhuzamba állítással folytatja: “Ma a jegybanki devizatartalék rekord szinten áll. Mint látható, az IMF hitelkeret első lehívása után 5 milliárd euróval emelkedett, majd az ezt követő időszakban is dinamikusan növekedett. Jelenleg – 2008-cal szemben – megfelelő mértékű tartalékok állnak rendelkezésünkre. Akkor ez a tényező volt az egyik fő kiváltó ok, ami miatt IMF mentőcsomagra szorultunk.”

Az cikk által képviselt álláspont meglehetősen egyértelmű:

“Az IMF-től nem kell félni. Lehet ódzkodni egy nemzetközi szervezettől, azonban el kell ismerni, hogy a kedvező kamatozású hitel nem árt, sőt javít az ország helyzetén. A hiteleket eddig is hitelekből finanszíroztuk, csak éppen jóval magasabb piaci kamatok mellett. Az IMF által előírt fiskális szigor pedig nem rablánc, a jelenlegi EU adósságválságban a piaci szereplők – akik hitelt nyújtanak az országnak – ugyanúgy elvárják ezeknek a feltételeknek a teljesülését. Kérdés, hogyan fog az IMF hozzáállni az ügyhöz, miután a Fidesz-kormány tavaly szépen elüldözte őket.

A “gazdasági szabadságharc” miatt már eddig is nagyon sokat buktunk. Talán ideje lenne vezetőinknek felismerni, hogy ez a szervezet nem a szuverenitásunkat fenyegeti, hanem védőhálót próbál nyújtani azokkal a sokkhatásokkal szemben, amelyek az ország létét fenyegetik.”

A teljes írást az Egyenlítő blogon olvashatja el.