Törvényerőre emelkedett a megszégyenítés: az év elejétől hatályos adótörvény-módosításra hivatkozva Miskolc kifüggesztette azon cégek és magánszemélyek listáját az önkormányzat virtuális falára, amelyek és akik tízezer, illetve ezer forintot meghaladó helyi adóhátralékot halmoztak fel. (De jó fejek voltak: csak most, csak nekik előre szóltak, hogy ki lesznek szerkesztve, ha nem sietnek.) Tavaly szeptemberben a gátlástalanságban élen járó Lázár János már megtette ugyanezt Hódmezővásárhelyen, ám mivel akkor még a jog nem támogatta az ilyen húzást, kénytelen volt eltávolíttatni a névsort. (Mint korábban a szociális segélyt fel nem vett helyiek listáját névvel, címmel, születési dátummal.) Feltehetőleg napokon belül újra kint lesz ott is, most már jogszerűen.

Mert a törvényhozók végre meghallották a nép hangját, s a jogalkotás végre utolérte a társadalmi igényt. Vagy mit is? Mert nincs annyi (adó)törvénykövető nyárspolgár Magyarországon, amennyi a minimum hivatkozási alap lehetne egy ilyen jogszabály kiagyalásához. (Bár ismerjük untig az orbáni retorikát a kétharmadról.) Ráadásul mit ér egy olyan országban ez a lajstrom, ahol az adóelkerülés kicsit sem ciki, hiszen a mindenkori gazdasági és politikai elit nagyban űzi? Kíváncsian várjuk, hogy Miskolcon a 711 büntetésbe állított közül hányan fizetik be az adót, s hogy ők vajon a kis- vagy a nagykutyák közül kerülnek-e ki, azaz mennyi adót szed be így a város. A legmagasabb adóhátralék több mint 14 millió forint cégnél, magánszemélyek esetében pedig 9. Vajon ők lesznek azok, akik szaladnak a pénztárhoz befizetni? Kíváncsian várjuk, ki fogja megszüntetni ezekkel a vállalkozásokkal az üzleti kapcsolatot, arra hivatkozva, hogy sáros céggel nem boltolunk. De ezek legalább számszerűsíthető szempontok. Azonban a jogszabály mögött meghúzódó elvi, illetve morális megfontolás kevésbé az.

A teljes írást a magyarnarancs.hu-n olvashatja el.