Szegénység elleni küzdelem: mit támogatna a többség?
A szegénység elleni küzdelemben nem elég tehát a helyes megoldásokat megtalálni, a sikerhez az is szükséges, hogy a megoldások a társadalom többsége számára is elfogadhatóak és támogathatóak legyenek.
Ahogyan a társadalmi presztízst döntően az anyagi és hatalmi erőforrások meglétével, úgy a szegénységet döntően az anyagi erőforrásoktól való megfosztottságként jellemzik. Ezért a szegénység megléte vagy hiánya igen szorosan összefügg a munkahely meglétével vagy hiányával. A személyes történtetekben, bármi is indítja el az elszegényedés folyamatát, a végeredmény mindannyiszor a munkahely elvesztése. Ha általában beszélnek a szegénységről, jellemzően külső okokkal magyarázzák a jelenséget, a leggyakrabban előkerülő okok: a munkahelyek elvesztése, a magas árak, a magas törlesztő részletek. Amint azonban közeli példákat kell mondani, az elszegényedést jellemzően a személyiség hibáiból vagy a személy hibás döntéseiből fakadó belső okokkal magyarázzák. A külső okok is belsővé válnak („ahelyett, hogy elfogadta volna a bércsökkentést, inkább felmondott. Azóta is munkát keres”), csökken a társadalmi determináció fontossága, a megélhetés nehézségeivel kapcsolatban hangsúlyt kap a pénzügyi tervezés felelőssége („sok gyereke van, felelőtlenül költekezett, aztán jött a hitelválság”), és ami talán a legfontosabb: a magánéletben bekövetkező negatív fordulatok (válás, betegség stb.) kapcsán is hangsúlyossá válik a személyes felelősség („mindenkinek van esélye változtatni magán”).
A segélyek, támogatások feltételhez kötésének támogatottsága jelentős, de ez a támogatás erőteljes roma-ellenes felhangokat tartalmaz. A feltételességet a romák megfegyelmezése egyik legfontosabb eszközének tartják. A romákkal kapcsolatos előítéletek erősek és az elmondott tapasztalatok igen negatívak. Elismerve, hogy vannak iparkodó romák, többségüket olyannak látják, akik elviselhetetlen életvitelükkel zavarják nem-roma környezetüket és tudatos segély-stratégiákat kiépítve biztosítják megélhetésüket. Ezzel el tudják érni, hogy semmilyen társadalmi teljesítménykényszernek ne kelljen alávetniük magukat.
