A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy a kormánypárti képviselőkkel szemben “nem mi bontottunk szerződéseket és tettük bizonytalanná a fővárosi hajléktalanellátó intézmények finanszírozását, nem mi hagytuk folyamatosan figyelmen kívül a szociális munkások és intézményvezetők szakvéleményét, olyan helyzetet előidézve, hogy senkinek nincs fogalma arról, melyik szállóhely képes akár csak fenntartani megszokott működését a téli krízisidőszakban. Nem mi kezdtük el már a tavalyi építési törvénymódosítással büntetőjogi kérdésként kezelni azt, ami lakhatási probléma. Nem mi találtuk ki azt a bűnbakképző stratégiát – de nevezhetném átverésnek is –, amely az állampolgárokat azzal áltatja, hogy nem látunk majd hajléktalan embereket közterületen, ha őket fogdába, börtönbe zárjuk, alamizsnaként azonban a valaha a kerületbe bejelentett fedél nélkülieknek odavetünk pár használt bútort, konzervet, vagy ha több száz fős kaszárnyákat hozunk létre, ahol az utcáról bekerülőket rendőrök őrzik.”

Ámon Katalin idézi a Kocsis Máté hivatalát elfoglalók véleményét: “addig nem megyek el innen, amíg Kocsis Máté és tizenkét képviselőtársa vissza nem vonja alkotmánysértő javaslatát a szabálysértési törvény módosítására, amely lehetővé tenné a hajléktalan emberek bebörtönzését.” Ezt mondjuk az önkormányzat munkatársainak, a rendőröknek. Nem akarunk tárgyalni Kocsis Mátéval, mert a hajléktalanok bebörtönzésére vonatkozó elképzelései az ombudsman szerint is sértik az emberi jogokat, károsak és embertelenek. Nem pedig tárgyalásra érdemes, megfontolandó javaslatok. Néhányan azért a titkárságon hagynak több száz oldalnyi szakértői anyagot, javaslatot és a FEANTSA, a hajléktalan emberek ellátásával foglalkozó európai ernyőszervezet elítélő nyilatkozatát, hátha Kocsis Máté hajléktalanügyi referens egyszer ilyen írásokat is elolvas, nemcsak a „tilcsuk be” alapelvén nyugvó populista politikai marketing szakirodalmát – írja a tiltakozás egyik részvevője.

A teljes cikket a Népszabadság Online-on olvashatja.