Próba indul
Egyrészt, mert egy vidám vagy épp felemelő színházi este pompás gyógyír a megtépázott idegekre – márpedig csuklógyakorlatból bőven kijut manapság Budapest első emberének. Másrészt, mert így a saját szemével is láthatta volna, mennyire ügyefogyott érv volt Dörner kinevezését épp azzal indokolni, hogy legyen egy „magyar darabokat játszó” színház is Budapesten. Hiszen van tucatnyi.
Más kérdés, hogy ma, amikor az új igazgató hivatalba lép, és a Paulay Ede utcában ismét tábort vernek a tüntetők és az ellentüntetők, egyvalamit nem árt leszögezni: nagy baj lenne, ha az elmúlt hónapok vitáját úgy jegyezné fel az utókor, hogy Dörner vagy Márta.
A főpolgármester ugyanis nem azzal követte el a hibát, hogy nem nevezte ki Márta Istvánt az Új Színház élére – történelmi vétke az, hogy Dörner Györgyöt viszont igen. Mártának természetesen nincs szerzett joga életfogytig vezetni a teátrumot, ráadásul meglehetős a szakmai konszenzus akörül, hogy nem is csinálta kifogástalanul. De ha egy városvezető azt érzékeli, hogy egy ilyen fontos kulturális intézmény élére mindössze ketten pályáznak, mert mindenki más azt hiszi, ez már úgyis egy lefutott meccs, akkor eredménytelennek kell nyilvánítani a versengést. Így könnyűszerrel meg lehetett volna adni a rajtjelet egy valódi megmérettetésre, hadd csapjanak össze a jobbnál jobb koncepciók.
