Horn 1989-ben az átmenet kormányának külügyminisztereként tett szert ismertségre és népszerűségre Magyarországon, nemzetközi tekintélyre külföldön. Az NDK-s menekültek nyugatra engedése, a vasfüggöny felszámolása, a romániai felkelők melletti kiállás mind olyan döntések voltak, amelyekben Horn tevőleges szerepet játszott. Később elsőként javasolta az új Országgyűlésben a csatlakozást a NATO-hoz, továbbá ellenzékben és kormányfőként egyaránt támogatta az alapszerződéseken alapuló, érdekegyeztetésre törekvő szomszédságpolitikát. 

Az MSZP vezetését súlyos választási vereséget követően vette át. Önálló baloldali pólus kialakítását tűzte ki célul, azt akarta, hogy az MSZP ne a kilencvenes évek elején jellemző konzervatív-liberális tengely mentén határozza meg önmagát. Szerepet játszhatott ebben a döntésében az MSZP-t kritizáló liberális politikusokkal szembeni gyanakvása, de az a felismerés is, hogy az MSZP elérhet olyan szavazókat, akiket a többi politikai erő nem: érdemes hát a saját útját járnia. 

Ezzel együtt, amikor az idén elhunyt Csurka István által fémjelzett tekintélyuralmi törekvésekkel szemben létrejött a Demokratikus Charta, akkor az MSZP csatlakozásra szólította fel tagjait és híveit. Horn tehát nem az egyenlő távolságtartás politikáját gyakorolta abban a helyzetben, amikor valaki a demokrácia lerombolására tett kísérletet. A charta révén az MSZP kiszabadult a karanténból, ezzel releváns, megválasztható párttá vált. Elköteleződött a demokratikus politika mellett és ezt immár legharcosabb ellenfelei közül is sokan elfogadták. 

A teljes írás elolvasható a Vasárnapi Hírek honlapján.