Az MSZP-kongresszus Doktor Plágium ügyének (számukra kétségtelenül jótékony) árnyékában zajlik le. Ha mégis kívánunk időt szakítani rá, azt mondhatni: a helyzet az első Orbán-kormány idején zajló szoci belharcokat idézi, ám várható eredményét tekintve minőségileg gyengébb, nagyságrendileg súlyosabb formában. ’98-ban Horn Gyulát (a pártmunkásból lett karizmatikus nyugdíjas-ikont s többé-kevésbé sikeres reformer miniszterelnököt) Kovács László (a szürke, kampányképtelen, de megbízhatóan “européer” technokrata külügyes) váltotta a párt élén.

Kovácsról mindenki tudta, hogy miniszterelnök-jelöltnek alkalmatlan, de pártelnöknek átmenetileg megfelelt. Aztán ott is maradt hat évig. Mesterházy Attila hasonló színnel jellemezhető, ugyanúgy nem túl átütő személyiség, mint Kovács. Ő egy sikertelen és hiteltelen reformer pártelnök-kormányfőt váltott, először a pártlista, aztán a párt élén. Róla szintén tudta mindenki, hogy alkalmatlan miniszterelnök-jelölt, de úgy vélték, olyan választáson, ahol úgy sem nyerhetnek, bukóembernek ő is megteszi. Aztán ő is ott van immár három éve. Miért sikerült nekik? Azért, mivel pártbeli kihívóik még náluk is gyengébbek és/vagy rosszabbak voltak. Elődjeiktől már nem kellett félniük. Horn, illetve Gyurcsány, a párt és kormány éléről távozni kényszerülvén, hanyatló fázisba jutottak. Visszatérési próbálkozásaik nem voltak sikeresek.

Itt találod a cikk teljes szövegét: Hírszerző