Először is átláthatónak kell lennie. A választók nem fognak igazságosnak tartani egyetlen pártfinanszírozási rendszert sem addig, amíg átláthatatlan. Az lenne jó, ha a választók megértenék, hogy a pártok pénzbe kerülnek, és jobb, ha ezt a pénzt az államtól kapják, mint ha ellopják. Ennek az alapfelismerésnek az elérése történelmi vívmánya lenne a mostani parlamenti ciklusnak, és nekünk meg kell tennünk az első, talán legfontosabb lépéseket.

Ezek szerint ha önön múlna, a Fidesz bevállalná a párttámogatások jelentős növelését?

Tudomásul kell venni, hogy a társadalom tűrőképessége ebben az ügyben nem túl magas. Nemcsak arról van szó, hogy a pártok hogyan viszonyulnak ehhez a kérdéshez, hanem arról is, hogy az emberek nem veszik tudomásul, hogy a többpártrendszer alapján működő demokrácia pénzbe kerül.

Hogyne! Az értelmes vitának mindig van helye.”

A Demokrácia és Dilemma Intézet szerint teljesen igaza volt Lázár Jánosnak.

A magyar képviseleti demokrácia alapját a pártok jelentik. Országgyűlési választásokon például csak magánszemélyek vagy pártok indulhatnak, a listás szavazáskor csak pártokra lehet szavazni. Ha a pártok pénz nélkül maradnak, akkor a legalapvetőbb népképviseleti intézmények esnek szét.

Minden pártban tudják, hogy aki nem tud országos hálózatot fenntartani, az nem bír eséllyel indulni a választáson. Márpedig a hálózat fenntartásához (irodák, személyzet, stb.) pénz kell.

A pártok most a működésükhöz szükséges pénz nagy részét az államtól kapják – legalábbis bevallott jövedelmeik alapján. Ezt bizonyítja a Fidesz helyzete is. A pártnak 2011-ben 1 milliárd 293 millió forint bevétele volt, és ebből 144 millió tagdíjakból, 46 millió forint adományokból folyt be. Vagyis bevételeinek közel 80 százaléka az államtól jött. Az arányok a többi pártnál is hasonlóak.

A pártokon évente 2,5 milliárd forint körüli összeget lehet spórolni. Ennél azonban sokkal többet ér a magyar demokrácia.