Baloldali megoldások a válságra

A gazdaságpolitikai fegyelem, bár fontos része a válság kezelésének, önmagában nem oldja meg az Európai Unió gazdasági problémáit. Gazdasági növekedés és kölcsönös bizalom hiányában a bankok visszafogják hitelezéseiket, a lakosság pedig ahelyett, hogy többet fogyasztana, megtakarításait növeli. A vállalatok hitel és növekvő kereslet hiányában nem tudják növelni termelőkapacitásaikat, ezért sem a gazdasági gyarapodáshoz, sem a foglalkoztatás növekedéséhez nem képesek a várt mértékben hozzájárulni. Kialakul egy ördögi kör: a bankok, a vállalatok nem fektetnek be, ezáltal a növekedés mértéke elmarad a várakozásoktól, ami tovább növeli a bizonytalanságot és a kölcsönös bizalmatlanságot. A növekedés ösztönzése így az államokra maradna, ezek azonban eladósodottak és a rájuk kényszerített megszorítások miatt nem tudnak költségvetési expanziót végrehajtani. Az európai baloldal rövid és hosszú távú megoldásokat javasol a helyzet kezelésére:

• Pénzügyi tranzakciós adó: az Európai Szocialista Frakció 2008 ősze óta javasolja a pénzügyi tranzakciós adó bevezetését. Az Európai Bizottság által 2011-ben kezdeményezett jogszabály az üzleti célú átutalásokra (tehát a lakossági tranzakciókra nem) vezetné be a tranzakciós adót, amely becslések szerint 50-55 milliárd euró éves bevételt termelne az európai uniós költségvetés számára. Az adó javasolt mértéke 0,1% a részvény- és kötvénypiaci tranzakciók, 0,01%-kal a származékos ügyletek kereskedelme esetében. 2011 márciusában az EP nagy többséggel megszavazta az erről szóló állásfoglalást, de a jogszabály elfogadásához a tagállamok kormányait tömörítő Tanács jóváhagyására is szükség van.
• A pénzügyi ágazat szabályozásának szigorítása: a pénzügyi ágazat bizonyos szereplői a 2011-es döntések után is kimaradtak a szabályozás hatálya alól. Becslések szerint a globális befektetések 10-25%-át kezelik a magán befektetési alapok (private equity fund) és az ún. kockázati fedezeti alapok (hedge funds). Ezen intézmények működése továbbra is szabályozatlan és átláthatatlan, amelyet mihamarabb rendezni kellene.
• A hitelminősítők szerepe: a hitelminősítő intézetek versenyhelyzetükből és profitérdekeltségükből adódóan továbbra is érdekeltek a pénzpiaci szereplőkkel ápolt jó kapcsolatokban, a velük folytatott együttműködésben. Ezért tevékenységüket a bankszférához hasonlóan állami, sőt, európai vagy ideális esetben globális szinten kellene szabályozni, konkrét és egyértelmű jogszabályokkal. A hitelminősítők szigorúbb szabályozása mellett számos alkalommal szót emelt Martin Schulz, az EP új elnöke is. Az Európai Parlament a szocialista Leonardo Domenici indítványára jelentésben foglalkozik ezzel a témával. Francois Holland, francia köztársasági elnökjelölt programjának egyik fő pontja egy európai hitelminősítő intézet létrehozása.
• Az eurókötvények bevezetése: az eurókötvény olyan az eurózóna tagállamainak együttes kötelezettségvállalása mellett kibocsátott ‘állampapír’ lenne, amely részben vagy egészben kiváltaná a tagállamok saját államadósságát. Bevezetése enyhíthetné az euróövezet országaira nehezedő adósságnyomást azzal, hogy a kockázatosabb és ezért drágábban finanszírozható államadósság kockázatát csökkentené, ezzel mérsékelné az amúgy is kiszolgáltatott helyzetben lévő országok államadósság-szolgálatát. Ez értelemszerűen a rosszabb helyzetben lévő országoknak kedvezne, akik sokkal olcsóbban juthatnának hitelhez, az erősebbek helyzetét viszont rontaná. A német állampapírok kockázati felára például elkerülhetetlenül megnőne. Másrészről az eurókötvények bevezetése hitelezői oldalról is kedvezőbb helyzetet eredményezne, mert csökkentené a befektetők kockázatát, akik cserébe alacsonyabb kamaton nyújtanának hitelt. Az eurókötvények bevezetését az Európai Szocialista Frakció 2009 eleje óta követeli.
• Munkahelyteremtő program: az európai szociáldemokraták véleménye szerint a tranzakciós adóból, valamint a magas jövedelmekre kivetett adóból származó bevételeket a kormányoknak arra kellene felhasználniuk, hogy célzott, európai szinten koordinált munkahelyteremtő és innovációs programokkal ösztönözzék a növekedést, ezen keresztül pedig a foglalkoztatást. A Szocialista Frakció már a hatos csomag tárgyalásakor azt javasolta, hogy az innovációra, a megújuló energia-fejlesztésre, az energiahatékonyságra és általában a zöld gazdasági növekedésre elkülönített forrásokat ne számítsák be a költségvetési hiányba. Ezek a hosszú távú gazdasági növekedést szolgáló befektetések foglalkoztatás-ösztönző hatással is bírnak, amelyre óriási szükség lenne. A gazdasági válság Európa számos országában jelentősen megnövelte a munkanélküliséget, különösen a fiatalok körében (Spanyolországban 49%-os, Görögországban 41%-os a munkanélküliség a 25 év alattiak körében). Amennyiben az Európai Unió nem lép fel közösségi szinten ez ellen, az a középosztály további lecsúszásához és következésképpen radikalizálódásához fog vezetni. Ez alapjaiban rengethetné meg az európai polgárok hitét a demokratikus rendszerekben.
• A közösségi módszerek erősítése: A következő időszak legfőbb kihívása, hogy az európai döntéshozatal végre képes lesz-e a rendkívül hektikus, bizalmatlan piaci-befektetői elvárásoknak megfelelni. Az európai gazdasági kormányzás megerősítésének elemi feltétele a politikai unió létrehozása. A szolidaritás gyengüléséhez vezethet az északi nettó befizető tagállamok, köztük Németország vonakodása attól, hogy újabb forrásokat bocsássanak a bajba jutott tagállamok megsegítésére. Az európai válság sikeres megoldása egyértelműen azon múlik, hogy a tagállamok közti szolidaritás megerősödik-e, vagy sem.

A teljes írást a csatolt dokumentumban töltheti le.