Kedd este azért vonták kérdőre Orbán Viktort az európai parlamenti képviselők, mert a magyar miniszterelnök napirenden tartaná a felvilágosult Európa számára elfogadhatatlan halálbüntetés kérdését, és mert olyan kérdőíveket küldetett szét az országban, amelyek nagyon könnyen szíthatnak gyűlöletet a külföldiekkel szemben. Ezek az ügyek valójában csak ürügyként szolgáltak arra, hogy Orbán Viktor és a politikai ellenfelei is színpadra állíthassák az előadást, ami elvileg nekünk szól, de már egyre kevésbé érdekes.

Önrendelkezés vagy értékek

A felállás ismert: valamelyik magyar kormánytag, és általában maga a miniszterelnök (mert az ő szájából szól a legnagyobbat) elejt egy hajmeresztő megjegyzést, vagy bedob egy ötletet, amelyről borítékolni lehet, hogy az “értékelvű” nyugat-európai politika nem fogja szó nélkül hagyni. Olyan magas labdákat ad a magyar kormány a belga, holland, német és más, környékbeli politikusoknak, amelyeknek nem lehet ellenállni, le kell őket csapni. Illiberális demokrácia, halálbüntetés, az országaink idegenektől való elzárása – olyan értékeket kérdőjelez meg a miniszterelnök egy-egy odavetett megszólalással, amelyek a Lajtán túl évtizedek óta megkérdőjelezhetetlenek.

Az európai parlamenti képviselők hibátlanul hozzák a szerepüket: pörölnek, kiabálnak, méltatlankodnak. Néhányuk szándékot sejt mögötte: hiszen felháborító állításokkal lehet hosszú ideig irányítani a közvéleményt. A kormánypárt pedig minden kritikus hangra azt a választ adja, hogy a kormányzó többség demokratikus legitimitása Magyarországon sziklaszilárd, ezért olyan témákkal folgalkozik, és úgy kormányoz, ahogyan szeretne. Orbán Viktor demokráciaértelmezésében a választott törvényhozók előtt nincs tabu, akár teljes értékrendszereket is újraszabhatnak. A kedd esti sajtótájékoztatón Orbán Viktor azt mondta: minden értéket újra és újra meg kell vitatni.

Ami viszont ennél is jobban irritálja az EP plénumát, az az, hogy Orbán Viktor direkt húzza is a többieket. Megkérdezik tőle, hogy tényleg bevezetné-e a halálbüntetést, ha tehetné. És nem mondja azt, hogy “nem”. Azt mondja, hogy először vissza kell szerezni a jogot, hogy dönthessünk róla. Megkérdezik tőle, hogy ki akar-e lépni az Európai Unióból. Válaszolhatna egy egyértelmű tagadással. Ehelyett azt mondja: “Magyarországon a magyar nép népszavazással döntött az uniós tagságról, amire ma is büszkék vagyunk.” Kétértelműen fogalmaz: “azt szeretnénk, ha Európa az európaiaké maradna, és meg akarjuk őrizni Magyarországot is magyar országnak” – mondta a vitában. Hogyan értsük ezt? Hogy Magyarország csak a magyaroké?

A teljes cikk az Indexen olvasható.