A pszichológiában jól ismert fogalom a projekció, amikor a saját hibáinkat kivetítjük, és tévesen másban fedezzük fel azokat. Orbán Viktor úgy tűnik ebben a betegségben is szenved, hiszen az elmúlt két évben minden gazdaság- és társadalompolitikai intézkedésével a jókat büntette, a gyengén teljesítő (de Fidesz-közelieket) pedig jutalmazta. Most mégis az Európai Uniónak tulajdonítja ezt a problémát.- Érdemes azon is elgondolkozni, mennyire segíti Magyarország válságból való kilábalását, ha az Európai Unió egy tagországának kormányfője arról beszél, hogy Brüsszel Moszkvához hasonlóan nyomja el hazánkat, hogy az Unió működése nem demokratikus, Európa pedig olyan, mint az alkohol: nagy célokra inspirál, majd nem hagyja elérni őket.

Természetesen szíve joga a miniszterelnöknek, hogy bármiről azt mondja, amit gondol, csakhogy ezzel nem kizárólag saját hitelességét teszi kockára, hanem annál sokkal többet. Magyarország ugyanis továbbra sem kerülte el az államcsőd veszélyét. Egyre nehezebben finanszírozható az ország, a befektetők és a hitelminősítők pedig – nem gonoszságból, hanem azért, mert ez a munkájuk – árgus szemmel figyelik vezető politikusaink minden egyes mondatát, amivel esetleg lehetetlenné teszik egy hitel-megállapodás létrejöttét az IMF és az Európai Bizottság, illetve Magyarország között. Ha Orbán nekiesik a Bizottságnak, zuhan a forint árfolyama, súlyos veszteséget okozva nemcsak a devizahiteleseknek, hanem az importőröknek is, rajtuk keresztül pedig az egész magyar gazdaságnak.

Ezeket a károkat aztán igyekszik Orbán Európa-barát szlogenekkel orvosolni, hogy végképp kiszámíthatatlan maradjon a kormány szövetségi politikája. Miközben a Fidesz számára is teljesen világos, hogy Magyarország érdeke az EU-val és az IMF-fel fenntartott jó viszony, ennek ellenkezőjét zengi a jobboldali sajtó és politikai elit. Ebből lesz az a szép paradoxon, hogy amíg a kormánypárt támogatói „Nem leszünk gyarmat” szlogennel tüntetnek a fővárosban, addig a kormánypárt elnöke, az ország miniszterelnöke Brüsszelben ígéri meg, hogy változtatni fognak az EU által kifogásolt törvényeken. Ez utóbbi lépést természetesen messzemenőkig támogatjuk, de azért abban a pár órában nem szívesen bújtunk volna Kerényi Imre vagy Bayer Zsolt bőrébe. Na jó, igazából máskor sem.

Hasonlóan nehezen értelmezhető, amikor Orbán Viktor demokratikus deficitről beszél az Európai Unió kapcsán. Kétségkívül fel lehet vetni ilyen aggályokat, de egyrészt nem érdemes elfelejteni, hogy az Európai Bizottság tagjait megszavazó Európai Parlament tagjainak is a választók adnak mandátumot – hiszen ezért tartunk ötévente erről választásokat, legutóbb például emlékeink szerint éppen a Fidesz győzött ezen.

Másrészt Orbán demokráciát féltő felvetése kicsit olyan, mintha az észak-koreai Kim Dzsong Un kérné számon a magyar jobboldalon a hatalmi ágak szétválasztását. Nem az Európai Bizottság foglalta el ugyanis Magyarország összes, korábban független intézményét az Alkotmánybíróságtól a médiafelügyeleten át a pártok gazdálkodását felügyelő Állami Számvevőszékig. Nem az Európai Parlament fogadott el egypárti, a demokráciát korlátozó alkotmányt Magyarország számára. Nem José Manuel Barroso és Herman van Rumpuy államosította az emberek magánnyugdíj-pénztári megtakarításait, hogy legyen pénz Közgépre, Közgépre és még több Közgépre. És még csak nem is az Unió erőlteti Magyarországra azt a szabadságharcos gazdaságpolitikát, aminek köszönhetően újabb és újabb megszorításokat kell bevezetni – a szegényeket és átlagos keresetűeket sújtva, a gazdagok jövedelmeit növelve – annak érdekében, hogy ne menjünk másnap csődbe.

Az Európai Unió saját, véges számú eszközével csupán azt próbálja korrigálni, amit a kormány elront. Ami nem fér bele abba a szabályrendszerbe, amit Magyarország egy népszavazással is megerősítve magára nézve kötelezőnek fogadott el. Érthető, hogy Orbán nem szereti, ha bárki szembesíti a hibáival. Ugyanakkor jó, ha ezt valaki megteszi, ha már a közvetlen környezetét úgy alakította, hogy minden lépését feltétel nélkül támogassák, tegyen akármit, vagy éppenséggel annak ellenkezőjét.

Ezzel a mentalitással ugyanis egy vidéki kócerájt sem lehet elvezetni.